Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 13. kötet (116-123. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 13. (Budapest, 1897)
Márkus Dezső: A holtkézi törvények Magyarországon [116., 1897]
26 Magyarországban) fölemlítem még azt is, hogy sem a magyar- országi kath. congressus által a magyarországi latin és görög szert. kath. egyház önkormányzatának szervezete tárgyában 1871. márcz. 29-én elfogadott szabályzat, sem az erdélyi róm. kath. státusgyűlésnek az 1867. augusztus 19-én kelt legf. elhatározással megerősített szervezeti szabályzata egyetlen szóval sem emlékeznek meg az egyháznak szerzési képességéről és arról, hogy vagyonaik, jövedelmeik bármily jellegű szerzeménynyel gyarapodhatnak, vagy arról, hogy az ilyen gyarapodás miképen kezeltessék stb., pedig lehetetlen, hogy e tekintetben provisio szükséges nem lett volna, ha a vonatkozó korábbi törvények nem volnának már hatályban. A Curia döntvényének megokolása mellékesen az 1855. évi aug. 18-án az osztrák császár és IX. Pius pápa között megkötött concordatumot is érinti, constatálva, «hogy az amortisa- tionalis törvényeknek e concordatum (XXIX. czikke) által való eltörlése Magyarországon jogi hatálylyal nem bírhatott.» Ezvaló. De mégis figyelemre méltó, hogy 1855-ben kellett e szerint, ha jogi hatálylyal nem is, de tényleg az egész «összmonarchia» területén eltörölni az ainortisationalis törvényeket, melyek pedig nálunk a Curia szerint, az ősiségnek 1848-ban való eltörlése folytán, de az 1852. novemb. 29. ősiségi ny. parancs rendelkezései következtében is, eo ipso akkor már hatályukat vesztették volt. Ha ez így lett volna: alig tehető föl, hogy az óvatos egyház ezen nagy horderejű tényt a concordatumban nem fixirozta volna minden időkre. És hogy nem átallották volna Magyar- országnak külön fölemlítését ebben az egységes egyezményben sem: az kitűnik abból, hogy pl. a XXXII. czikk külön fölemlíti, miszerint «0 Felsége saját jóindulatából a Magyarországban s az ezelőtt ahhoz tartozott országokban, — melyeknek ma- gyarországbani felséges Elődei hosszú évszázadok során át há- borítlan birtokában voltak — megürült püspökségek s világi egyházi apátságok jövedelmét is a vallásalapra ruházta», Magyar- ország tehát itt külön kiemeltetik, mert a czikk általános rendelkezése úgy kezdődik, hogy «a megürült pápai javadalmak jövedelme, a mennyiben eddig szokásban volt, a vallásalapra szál- land.» Ép így emelte volna ki az egyház, későbbi előnyök biz- tositása kedvéért azt a nagy horderejű tényt, hogy Magyarorszá26
