Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 13. kötet (116-123. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 13. (Budapest, 1897)

Márkus Dezső: A holtkézi törvények Magyarországon [116., 1897]

ben feuálló jogkorlátozó rendelkezésekre nézve is, vagyis — a fenforgó esetet tekintve — a holtkézi törvényekben foglalt birtokszerzési korlátozásokra is.

Az egyenlőségnek és viszonosságnak az 1848 : XX. t.-czikk- ben kimondott elvét helyesen csak úgy lehet értelmezni, hogy azok a törvények, a melyek eddigelé csak a katholikus egyházat korlátozták volt kifejezetten a birtokszerzésben, ezentúl minden bevett felekezetre kiterjednek, mert hisz a törvényadta egyenlőség nem a legkevesebb, hanem a legtöbb jogokkal biró felekezet jogállására akarhatott csak vonatkozni.

De ha ezen érvelés nem is állana meg, noha czáfolni alig lehet, még akkor sem foghatna helyt a kir. Curia meg- okolása és az abból levont, a döntvény szövegében kifejezésre juttatott következtetés. Ugyanis:

Az 1848: XX. t.-czikknek a kerületi ülésekben, a KK. és EK. üléseiben és a főrendi táblán az 1848. márcz. 31—-ápril 7-ig terjedő időközben való tárgyalása alkalmával, a mint az az illető naplókból kitűnik, a holtkézi törvények eltörlésének kérdése, de maga a holt kéz intézménye egyetlen szóval még meg sem em- líttetett. A fölszólaló kath. főpapok mindannyian csak azt a reményüket fejezték ki, hogy a kath. alapítványok tekintetében semmi változás beállani nem fog, és hogy a katholikusok is hova hamarább oly autonómiát fognak nyerni, milyennel a többi, az 1848: XX. t.-czikk által bevett felekezet bir. Ugyanez a felfogás nyilvánult az 1848. ápril 8-án Scitovszky pécsi püspöknél tartott katholikus értekezleten, a hol szintén nem történt említés a holtkézről. S hogy ennek az 1848 : XX. t. ez. által való eltörlését senki sem gondolta, bizonyítja az 1849 jun. 15. kelt m. kir. cultusministeri rendelet, melylyel 1849. aug. 20-ára az autonómia tárgyában Pestre közgyűlés hirdettetett és mely szerint «az ország kormánya ... feladatának csak azt tekinti, hogy a kath. egyháznak a szabadság alapján történendő újjászületésére s mind az álladalom iránti viszonyainak, mind a belkormány szabályozására módot és alkalmat nyújtson és gondoskodjék, hogy az egyháznak az álladalom irányában szabályozandó viszonyai törvény által is biztosítassanak.»

A katholikus autonómiára irányuló ezen első mozgalom kapcsán (1. Aschenbrier Antal müvét: A kath. autonómiáról