Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 13. kötet (116-123. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 13. (Budapest, 1897)

Márkus Dezső: A holtkézi törvények Magyarországon [116., 1897]

T. teljes-ülés! Midőn előadásomat az egyesület t. titkársá­gánál bejelentettem, egyesek részéről azt az ellenvetést hallot­tam az előadás megtartása ellen, hogy az tárgyánál fogva nem alkalmas arra, hogy szélesebb körök érdeklődését keltse föl; más részről pedig azt, hogy nem időszerű ezen előadás meg­tartása azért, mivel azok a hullámok, a melyeket az egyház- politikai törvények fölvertek, még nem csillapodtak le. Komoly oldalról hallván ezen ellenvetéseket, azokat ala­pos megfontolás tárgyává tettem, de úgy találtam, hogy azok meg nem állhatnak. Helytelen az első ellenvetés azért, mert a holtkézi törvé­nyek kérdése, azaz azon kérdés, vájjon az országnak egyházi testületéi, melyeket ha nem is egységesen, de mégis együt­tesen az ország összes állampolgárai alkotnak, mily föltéte­lek mellett szerezhetnek tulajdont, kétségtelenül oly fontos kérdés, a mely számíthat a legszélesebb körök érdeklődésére akkor is, ha nem tartozik az úgynevezett gyakorlati kérdések közé, a melyeknek gyakorlati jelleget egyedül az kölcsönöz, hogy mindennap minden jogász kezén fordulnak meg. A másik szempont meg nem állhat azért, mert ezen egye­sület alapszabályai amúgy is lehetetlenné teszik, hogy itt bármely kérdést más módon tárgyaljunk, mint tisztán szak­szerűen, kizáróan jogi szempontból, a lehető legnagyobb tár­gy iassággal. A holtkézi törvények kérdését, mint bölcsen tudni méltóz- tatnak, legújabban a királyi Curiának 68. sz. teljes-ülési dönt­vénye hozta felszínre. Már magában véve azon körülmény, hogy legfőbb bírósá­gunk is, a mely iránt oly nagy tisztelettel viseltetünk nemcsak hierarchikus tekintélyénél, hanem tagjai egyéniségének kiváló­ságánál fogva, szükségesnek tartotta, teljes-ülésében foglal­1* 3

Next

/
Thumbnails
Contents