Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 13. kötet (116-123. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 13. (Budapest, 1897)
Márkus Dezső: A holtkézi törvények Magyarországon [116., 1897]
T. teljes-ülés! Midőn előadásomat az egyesület t. titkárságánál bejelentettem, egyesek részéről azt az ellenvetést hallottam az előadás megtartása ellen, hogy az tárgyánál fogva nem alkalmas arra, hogy szélesebb körök érdeklődését keltse föl; más részről pedig azt, hogy nem időszerű ezen előadás megtartása azért, mivel azok a hullámok, a melyeket az egyház- politikai törvények fölvertek, még nem csillapodtak le. Komoly oldalról hallván ezen ellenvetéseket, azokat alapos megfontolás tárgyává tettem, de úgy találtam, hogy azok meg nem állhatnak. Helytelen az első ellenvetés azért, mert a holtkézi törvények kérdése, azaz azon kérdés, vájjon az országnak egyházi testületéi, melyeket ha nem is egységesen, de mégis együttesen az ország összes állampolgárai alkotnak, mily föltételek mellett szerezhetnek tulajdont, kétségtelenül oly fontos kérdés, a mely számíthat a legszélesebb körök érdeklődésére akkor is, ha nem tartozik az úgynevezett gyakorlati kérdések közé, a melyeknek gyakorlati jelleget egyedül az kölcsönöz, hogy mindennap minden jogász kezén fordulnak meg. A másik szempont meg nem állhat azért, mert ezen egyesület alapszabályai amúgy is lehetetlenné teszik, hogy itt bármely kérdést más módon tárgyaljunk, mint tisztán szakszerűen, kizáróan jogi szempontból, a lehető legnagyobb tárgy iassággal. A holtkézi törvények kérdését, mint bölcsen tudni méltóz- tatnak, legújabban a királyi Curiának 68. sz. teljes-ülési döntvénye hozta felszínre. Már magában véve azon körülmény, hogy legfőbb bíróságunk is, a mely iránt oly nagy tisztelettel viseltetünk nemcsak hierarchikus tekintélyénél, hanem tagjai egyéniségének kiválóságánál fogva, szükségesnek tartotta, teljes-ülésében foglal1* 3