Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 13. kötet (116-123. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 13. (Budapest, 1897)
A holtkézi törvények Magyarországon. A Magyar Jogászegyletben 1896. november 28-án folytatott vita [121., 1897]
20 vonatkozásban az ősiséggel nincsenek, akkor azon érv, hogy az ősiség megszűntével a holtkézi törvények hatálya is megszűnik, önmagától megdől. Felhozta Tóth Gáspár úr azt is, hogy az én felfogásommal szemben áll a jogegyenlőség kérdése, az egyházak közti viszonosság, a melyet az 1848 : XX. t.-czikk megalkotott; a melyet lehetetlen szerinte — és a kir. Curia szerint is — úgy értelmezni, hogy az egy odiosus privilégiumot a többi egyházra is ki akart volna terjeszteni. Beszéltem e kérdésről is már első felszólalásomban, és azért most csak annyit jegyzek meg róla, hogy ha azt mondom, hogy én minden jogot, a mely eddigelé csak kevés embernek vagy testületnek volt joga, kiterjesztek mindenkire, ezt lehetetlen úgy értelmezni, hogy egyenlő nem az, a mi egyforma, hanem egyenlő az, a mi egyiknek ilyen, a másiknak meg olyan; lehetetlen azt mondani, hogy a keresztény egyházak egyenlőségét és viszonosságát megalapító 1848 : XX. t.-czikk meghagyta volna a holtkézi törvények korlátozó intézkedéseit a katholikus egyházra, de nem terjesztette ki a korlátokat a többi felekezetekre nézve, mert ez a katholikus egyháznak odiosum privilégiuma volt. De viszont lehetetlen föltenni azt, hogy midőn egyenlőséget iktatok törvénybe, azt az elvet perpetuáljam, a melynek azok az egyházak voltak alávetve, melyeknek kevesebb joguk volt, mint a katholikus egyháznak. Már nem tehetek róla, de az én logikám itt cserben hagy és ezen ellenérv czáfolatával foglalkozni képtelen vagyok, mert az ellenkező nézet mellett egyetlen megvitatható érvet nem találok. Eszembe jut itt a íranczia forradalomból egy herczegnő, ki midőn az egyenlőség és testvériség jelszavainak behozataláról hallva, kényszerűségből alávetette magát ezen elveknek, egyszer barátai körében azt kérdezte, hogy bizonyos társadalmi és születési különböztetések mégis csak szükségesek lévén, nem lehetne-e az emberek egy bizonyos osztálya egy kicsit egyenlőbb a többieknél ? («Ne peut-on étre un peu plus égal?») Ha Tóth Gáspár úr érvelése helyes, akkor nálunk teljesen egyenlő egyházak volnának ugyan, de mégis volna egy, a mely egyenlőbb a többieknél, de a maga hátrányára! Azt is hallottuk, hogy azon felfogásom, hogy a holtkézi íeo
