Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 13. kötet (116-123. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 13. (Budapest, 1897)
A holtkézi törvények Magyarországon. A Magyar Jogászegyletben 1896. november 28-án folytatott vita [121., 1897]
Dr. Szakolczai Árpád: T. Teljes-ülés! A holtkéz birtokszerzési képességének megitélésére három főkérdést kell fölvetnünk. Léteznek-e a holtkéz szerzöképességét korlátozó törvények, másodszor meg lettek-e azok más törvények által változtatva vagy hatályon kívül helyezve, és harmad- sorban mily korlátokat állít föl a törvény a holtkéz szerzőképessége tekintetében ? Az első kérdés iránt a felszólalók között nincs és nem is lehet eltérés. Elismeri a kir. Curia, elismerik az összes jogtudósok, hogy alkotmányosan meghozott törvényeink egész sorozata majd tiltja, majd korlátozza a holtkéz ingatlanszerzési képességét. A második kérdésre szintén egyértelmű a válasz: az 1715: XVI. t.-cz., mely a holtkéz ingatlanszerző képességét legutóbb szabályozta, sem megváltoztatva, sem hatályon kívül helyezve nem lett. S a mi a holtkéz ingatlanszerzési képessége korlátozásának gyakorlati keresztülvitelét illeti, a törvény világos szavai szerint a holtkéz ingatlanszerzéséhez királyi jóváhagyás lévén szükséges, a telekkönyvi hatóság az ingatlanszerzési okirat alapján csak akkor kebelezheti be a tulajdonjogot a holtkéz javára, ha az okirat a király jóváhagyásával van ellátva. Nem változtat ezen a vita folyamán hangoztatott azon érv, hogy a törvény a királyi dispensatióról beszél, mert ha a király dispensál a szerzés akadályai alól, világos, hogy ezzel implicite jóváhagyja a konkrét esetben a szerzés képességét is. Ha tehát tény az, hogy holtkézi törvényünk van, hogy az 1715 : XVI. t.-cz., mely ez iránt intézkedik, sem megváltoztatva, sem hatályon kívül helyezve nem lett, s ha tény az, hogy ezen törvény gyakorlati keresztülvitele tekintetében mi akadály sem forog fenn, más okok után kell kutatnunk, melyek a m. kir.
