Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 13. kötet (116-123. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 13. (Budapest, 1897)
A holtkézi törvények Magyarországon. A Magyar Jogászegyletben 1896. november 28-án folytatott vita [121., 1897]
Dr. Kobler Ferencz: T. Teljes-ülés! Érzem a helyzetem nehézségét, midőn oly tárgyhoz szólok hozzá, melylyel már oly kiváló szónokok foglalkoztak; kétszeresen érzem ezt a nehézséget, mivel a kérdésnek nem legérdekesebb és legélvezetesebb részét, annak de lege ferenda való tárgyalását, hanem annak száraz és ridegebb oldalát: a de lege lata való tárgyalását választottam magamnak. Azzal vigasztalódom mindazonáltal, ha szép és magas is és fontos a törvényhozás szempontjából a kérdésnek legislativ része, annak tételes jogi része sines minden érdek hijján és mindenesetre ép oly fontos a törvénykezésnek szempontjából. Én — hogy mindjárt előre is jelezzem álláspontomat, — a Curia döntvényének ellenese vagyok, a holtkézi törvényeket ma is hatályban levőknek tartom. Az érveket, melyeket a Curia maga felhozott, úgy azokat, a melyeket a jelen vitában a curiai döntvény mellett felhoztak, a következő főbb csoportokra lehet visszavezetni. Az első az, hogy a telekkönyvi intézmény nem fér össze a holtkézi törvényekkel; másik az, hogy törvényrontó jogszokás rontotta le a holtkézi törvények hatályát; végül, hogy a holtkézi törvények az ősiségen alapulván, annak megszűnése folytán a változott viszonyokban nem illenek bele, és így már ez oknál fogva szűntek meg. Ezen érvcsoportok mindenikére óhajtok nehány megjegyzést tenni. Az első érvcsoportra nézve, arrat. i., a mely a holtkézi törvényeket a telekkönyvi rendtartás által megszüntetteknek mondja, nem azon alakjában akarok reflektálni, a melyben az magában a curiai döntvény indokolásában jelentkezik; a mit e részben a t. előadó úr a Curia érvei ellen felhozott, teljesen l* 137