Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 13. kötet (116-123. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 13. (Budapest, 1897)
A holtkézi törvények Magyarországon. A Magyar Jogászegyletben 1896. november 14-én és 21-én folytatott vita [120., 1897]
18 tetett. Már most, ha a rendeletek egymásutánját, azok keltét figyelembe veszszük, kétségtelen, hogy a telekkönyvi rendtartás, mely az 1855 decz. 15-iki pátensen alapszik, a concorda- tummal, mely csak nehány hónappal azelőtt 1855 aug. 18-án köttetett és az 1855 nov. 5-iki patens által közzététetett, ellenkezésbe nem helyezhette magát, más kellékeket nem követelhetett az egyházaknak tulajdonjogszerzésére nézve, mint a mi a concordatumban is valósággal benfoglaltatik, ez pedig az egyháznak e tekintetben teljes szabadságot engedett. Igaz, hogy a concordatum a magyar államjoggal ellenkezésben állván, hazánkban, hol jogilag soha sem volt érvényes, az alkotmányos törvények visszaállítása óta érvényét tettleg is elvesztette, de a telekkönyvi rendtartás — azon módosításokat kivéve, melyek az országbírói értekezlet és újabb törvények által rajta eszközöltettek — egész kiterjedésében érvényes maradt, az ingatlanokra vonatkozó tulajdonjogszerzés érvényessége e szerint birálandó meg, ez pedig a holtkézi törvényt nem ismeri és így a Curia, midőn a telekkönyvi intézményre tekintettel is a lex amortisationalist többé fenn nem állónak jelentette ki, helyes indokolással élt. Az igen t. előadó úr által hivatkozott 355-ik szakasza az osztr. polg. törvénykönyvnek, melyben az igen tisztelt előadó úr czélzást vagy vonatkozást talál a holtkéz törvényére, az igazság kedvéért megjegyzem, hogy e felfogásában nem egyedül áll, mert többen az osztrák polgári törvénykönyv commentatorai közül hasonló nézetben voltak — nem vonatkozott épen a holtkézre, mert a birtokszerzési képességből épen az osztrák törvények szerint egyéb categoriák kizárva is voltak, melyekre nézve később a szerzési képesség kiterjesztetett, e szerint a 355. §. alkalmazhatósága és jelentősége a tételes törvények időnkinti változása által módosult, minélfogva annak, ;hogy a polgári törvénykönyvben e mondat fordul elő, e tárgyra vonatkozólag semminemű fontosság nem tulajdonítható. Az igen tisztelt előadó úrnak azon további érve, hogy az osztrák polgári törvénykönyvnek Magyarországon kihirdetését tartalmazó 1852. évi nov. 19-iki patens Ví-ik és VII-ik czikkei az ingatlanok szerzési képességét korlátoló holtkézi törvényeket is hatályban fentartották, szintén elfogadhatlan s a tárgyra no
