Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 12. kötet (108-115. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 12. (Budapest, 1896)
Baumgarten Izidor: A vádhatározatról, tekintettel a bűnvádi eljárás javaslatára [109., 1895]
41 ki, melynek műveltsége ép olyan alacsony a milyen szorult anyagi helyzete. A ki tudja, mily nehéz megérteni, a végtárgyalás után elitéit vádlottal a jogorvoslat jelentőségét; a ki meggyőződött arról, miszerint a munkás-osztályhoz tartozó beismerésben levő vádlott gyakran csak azért felebbez az Ítélet ellen, mert kenyérkeresetét nem akarja abban hagyni, és kedvezőtlenebb munkaidőig szeretné elodázni az Ítélet jogerejét, melyet felfogása szerint nyomban követ a végrehajtás; a ki végre tapasztalhatta, hogy ártatlansága tudatában levő vádlott meg szokott nyugodni enyhe büntetésben, mert további zaklatásoktól ily módon vél menekülni, az még őszintének sem fogja tekin- teni a törvényhozót, ki kedvezményeket nyújt, ha azok felfogására és használatára szükséges értelmet meg nem adhatja* A ki egy bűnvádi eljárás megalkotásánál azon elvre épít: «beneficia non obtruduntur i) ugyanazon szempont alá esik, mint ama büntető biró, ki az Ítélet meghozatánál a «volenti non fit injuria» által vezéreltetné magát. A büntető perben egyik legfontosabb és egyúttal legnemesebb kötelessége a bírónak, hogy ügy- és tárgyismertetésével segítségére jöjjön a vádlottnak. Megfelelő kérdések intézése és a szükséges vizsgálati cselekmények elrendelése által a vádlott tehetetlenségéből származó hátrányokat távol kell tartania és mindenekfölött gondoskodnia kell arról, hogy tényleg a vádlott érdekében érvényesüljön minden, a mi — bár tudtán kívül — mellette szól. Ezen a büntetőper természetétől folyó szabály, mely hivatva van nemcsak az ártatlanok elitélését, hanem alaptalan és időelőtti vádak tárgyalásának veszélyét is távoltartani, az osztrák eljárás szerint csak akkor nyerhet gyakori alkalmazást, ha előbb a vádlott segítségére jött a bírónak. Ha kifogások be nem adattak, a főtárgyalást ki kell tűzni, bár a kir. ügyész tévedett a tárgyi vagy helyi illetőség meghatározásánál; bár helytelenül magyarázta az anyagi törvényt; bár * A vádirat tartalmát (tényleges alapját, jogi következtetéseit és a vádformulát) legtöbb esetben nem érti meg a vádlott és különösen az ártatlan vádlott, s nincs tájékoztatva azon lépés jelentősége iránt, melyet megtenni jogában áll. Észszerű akaratelhatározásról — nézetünk .szerint — csak ott lehet szó, a hol tudjuk, mit akarunk és miért .akarjuk.
