Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 12. kötet (108-115. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 12. (Budapest, 1896)
Vargha Ferencz: A gyermekkorban levő bűnösök [108., 1895]
9 kai, a physiologiai okokkal melyek a beszámítás kérdésénél a törvény szerint eldöntendők s veszedelmes azért, mert annyiszor a hányszor a biró könnyelműen elsiklik a gyermek bűnöző múltja, jelenje és társadalmi helyzete mellett s a börtönbe dobja a fejletlen testű s idegrendszerű gyermeket, ugyanannyi esetben kiszolgáltatja azt a contagiumnak, a teljes elzüllésnek s degeneratiónak. Gondoljuk meg, hogy az alkalmi bűnözők a társadalomra nem veszélyesek, ellenben a társadalomnak legveszedelmesebb fekélyei a szokásszerü, megrögzött gonosztevők; fontoljuk meg jól, hogy ha az átöröklés törvénye szerepet játszik is a visszaesésnél, sokkal nagyobb befolyása van ezen társadalmi epidémiára a socialis milieuiíek, mely a kóranyagot kifejleszti s gyógyithatlan bajjá teszi azt, a mit csirájában elfojthattunk volna. A hányszor gyermeket dobunk be a börtönbe, mindig a contagium veszélyének teszszük azt ki. Tehát a hányszor könnyelműen elsurranunk a bűnösség kérdése mellett, ugyanannyiszor a bírói ítélet adja az útlevelet a gyermek kezébe, a mely elvezeti abba a társaságba, abba a ragályos levegőjű milieube, a honnan a kóranyaggal megterhelten keiül ki a szabadba s a hová mint typicus visszaeső megy vissza rövid idő múltán. Már pedig sajnos, a gyakorlat gyermek bűnözőknél rendszerint csakis a keresztlevelet veszi zsinórmértékül s annak alapján oldja meg a bűnösség kérdését. Vajon törvényes eljárás ez ? Épen nem. Hiszen a Btk. 84. §-a világosan kijelenti, hogy «A ki akkor, midőn a bűntettet vagy vétséget elkövette, életkorának tizenkettedik évét már túlhaladta, de tizenhatodik évét még be nem töltötte, ha cselekménye bűnösségének felismerésére szükséges belátással nem bírt: azon cselekményéért büntetés alá nem vonható». A törvény világosan kötelességévé teszi a birónak, hogy minden gyermek bűnözőnél első sorban a bűnösség felismeréséhez szükséges belátást vizsgálja s ha a kellő fejlettség megvan, akkor Ítélhető csak el. Ezzel szemben a gyakorlat a belátási képességet vélelmezi; s kérlelhetlenül a börtönbe kerülnek azok, a kikre a börtön levegője ép oly veszélyes, mint a ragályos betegség 9
