Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 12. kötet (108-115. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 12. (Budapest, 1896)
Baumgarten Izidor: A vádhatározatról, tekintettel a bűnvádi eljárás javaslatára [109., 1895]
15 alatt bizonyos tárgyakat szabatosan, másokat egyáltalán nem, végre olyanokat is látunk, melyeket valóságos léttel csak képzelőtehetségünk teremtő ereje ruház fel. A ki behatóbban foglalkozik azon érdekes tüneménykörrel, melyet az érzéki csalódások (illusio) vagy helyesebben mondva: szellemünk csalódásainak neve alatt szokás egybefoglalni, könnyen constatálhatja, hogy lelkünk csak azon külső tárgyakról nyer tudomást, mely felé figyelmünk irányul. Minden perceptio egyúttal selectio (válogatás) azon külső benyomások között, melyek érzékeinket folyton ostromolják. Azoknak csak igen csekély hányada kelti fel figyelmünket, és átlépvén az öntudat küszöbét, okoskodásunk kiinduló pontjává válik, és szerepet játszik következtetéseinkben. A bűvész — a prestidigitateur — lelki apparátusunk ezen egyoldalúságát gyakorlatilag felhasználja érzéki csalódások előidézésére. Figyelmünket másfelé irányítva, mesterségesen előidézett homályban hajtja végre míveleteit, melyekről a szemlélő tudomást nem szerez, de a pillanatnyi változásokat is megörökítő fotográfiái lemez híven tükröz vissza. Az álom, az ittasság és a holdkórság tünetei kétségtelenné teszik, hogy szellemi életünk bizonyos képzetcsoportokkal igen élénken foglalkozik és azokat a legnagyobb szabatossággal reprodukálja, holott rokon, más képzetcsoportok teljesen kiszorulnak az öntudat keretéből. Ha álmunkban egy meghalt személylyel beszélgetünk, emlékezetünk közvetlenül elénk idézi azok alakját, mozgásait, hangját, de szellemi életünk teljesen szünetel a halál, a temetés stb. képeinek visszatükrözésére nézve. Az álom egy részleges ébrenlét. A holdkóros tisztán látja a padlásra vezető lépcsőt és bizton halad a meredek tetőn: a veszély képzete azonban teljesen elmerül öntudatának homályában. Sokat, talán kelleténél többet foglalkoztak az utóbbi időkben azon feltűnő jelenségekkel, melyeket rendellenes, sőt beteges idegszervezeteknél idegen akarat előidézhet, ha az életerő működését az egyik irányban mesterségesen fokozza ugyanakkor, midőn a lelket bizonyos eszmecsoportokra nézve mély álomba sülyeszti. A suggestio bámulatos hatásairól, korához képest bámulatos terjedelmű irodalom áll rendelkezésére. De azért tudományos buvárlat tárgyává még nem tették azon befolyást, melyet a megfigyelés és következtetés teljességére és helyességére 67
