Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 12. kötet (108-115. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 12. (Budapest, 1896)
Baumgarten Izidor: A vádhatározatról, tekintettel a bűnvádi eljárás javaslatára [109., 1895]
12 Az imént említettük, hogy mennél nagyobb a vádló hatalma, annál súlyosabb a vádlott helyzete mind anyagi, mind erkölcsi tekintetben. A biró felruházása a nyomozat teendőivel ezen szempontból tehát csak hátrányos lehetett azon személyre nézve, ki ellen a bűnösség vélelme, és ki mellett csak az ártatlanság lehetősége szólt. Az állami hatalom teljét a vizsgálóbírónál korlátlanná tette az elfogulatlanság látszata, és az eljárás titokzatossága által kizárt ellenőrzés hiánya. A nép felfogása a vizsgálóbíróban is a bírót látja, és az álláshoz fűzött bizalmat kiterjeszti az idegen hatáskör betöltésének módjára is. Nem. nyomozni, azaz homályos tényállást felderítni, hanem határozott de vitás tényekre a törvényt alkalmazni a biró feladata. A vizsgálat megindításával megszűnik a bírói elfogulatlanság, és helyébe az a lelkiismeretesség lép, mely a közvádlónak is kötelessége, ha csak bűnöst akar üldözni. Ekkép a bűntett kiderítésére hivatott inquisitio valóságos csapássá vált mindenkivel szemben, a ki ellen irányult. A vizsgálóbíró hatalmi súlya alatt a vád érdekében alakult át minden vizsgálati cselekmény és a védelem fegyverei is a terhelt ellen fordultak. A fogság tartama az inquirens tetszésétől függött és inkább a terhelt akaratának befolyására használtatott fel, mint személyének biztosítására. A gyanúsítottnak meghallgatása kötelessége a vádlónak ép úgy, mint a bírónak, mert alkalmat kell neki adni, hogy a terhelő körülményekre vonatkozólag nyilatkozzék. A terheltnek joga mindent megtudni, a mi ellene felhozatott. A vizsgálóbiró keze alatt a meghallgatás kötelessége a kihallgatás jogává alakult át. A ki vallani köteles, beismerni is tartozik, és miután az igazmondás erkölcsi kötelessége — bármennyire tiltakozzék is ellene benső természete — nem utasíthatja vissza a kényszer kíséretét, mely a visszájára fordított meghallgatás jogához csatlakozott, a tortura alkalmazása a tett beismerése végett lett az utolsó stáczió azon logikai utón, melyen a vizsgálóbiró haladt, midőn a terhelttől, kit tartozott volna a vád tartalmáról értesíteni, próbálta megtudni a terhelő körülményeket és általa iparkodott bizonyítékokat szerezni ellene. Ily módon az inquirens nemcsak assimilálta a vádat és lehetetlenné tette a védelmet, hanem a büntető perből ép úgy kiküszöbölte az Ítélő bírót, 64
