Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 12. kötet (108-115. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 12. (Budapest, 1896)
Baumgarten Izidor: A vádhatározatról, tekintettel a bűnvádi eljárás javaslatára [109., 1895]
1 a mint a vád teendőinek elvállalásával önmagából kiszorított minden bírói szellemet. Mielőtt azonban ezen evolutio logikai kényszerűségét kimutatnék, vissza kell térnünk azon pontig, a honnan kiindulva, az inquisitio mint alapjában kifogástalan, sőt alkalmazásában elkerülhetetlen rendszer elfajulásának oknyomozó ismertetéséig eljutottunk. Avval kezdettük fejtegetésünket, hogy egy homályos tényállás felderítésére az emberi szellemnek csak egyféle módszer kínálkozik és hogy annak alkalmazására a segédeszközök ugyanazok, akár egy bűntett kinyomozásáról, akár egy fizikai betegség okainak kifürkészéséről van szó. Most az ideje kiemelni azon lényeges különbséget, mely egy orvosi diagnosis vagy egy vegyi elemzés és egy büntető eljárás keresztülvitele között fenforog. A természettudományok rendelkezésére áll a kísérlet, ama megvesztegethetlen ellenőr, mely annál több tévedést kiküszöböl, mennél nagyobb területen alkalmaztatik. A kutatás ezen hatalmas segédeszközének hiányában a történt dolgok reconstructiójának művészete soha sem közelítheti meg annyira az absolut igazságot, mint a fizikai buvárlat. Továbbá a valóságra, mely önczél a természettudósnál, az inquirens azért törekszik, hogy álláspontjának helyességéről meggyőzze a bírót. Való ugyan, hogy utolsó ellenzésben a természeti igazság is csak az ember kedvére létezik és nem megfordítva, de azért az objectiv valóság felderítésével a tudós feladata véget ér, az inquirensé nem. A hol egy vitás jogigény eldöntése forog szóban, a biró meggyőződésének felköltése mindegyik fél törekvésének súlypontja és ezen tekintetben a vádló helyzete nehezebb, a mennyiben ellenfele mellett szól a vélelem. A hol az inquisitio eredménytelen maradt, a biró közbenjárására igénybe se vétetik és igen sok esetben a vádló felfogása mellett szól az igazság, és a vádlottra kedvező az Ítélet. Nem a cselekmény el vagy el nem követése fölött nyilatkozik a biró, hanem arról, hogy a vitás jogigény alapjául szolgáló tényállás bebizonyíttatott-e vagy nem. Ezen kérdésre válaszolni mindig lehet. A bírói «non liquet» is felelet. Bármily kétségtelen is a gyilkosság elkövetése, a vádlott felmentésével a biró feladatát teljesítette, nem kevésbé annak elítélésével. Ebből folyik, hogy az Ítélő biró nem 65
