Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 12. kötet (108-115. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 12. (Budapest, 1896)
Baumgarten Izidor: A vádhatározatról, tekintettel a bűnvádi eljárás javaslatára [109., 1895]
11 nak mérlegelésénél, s legnagyobb pontossággal számít az emberi tévedés lehetőségével: a cselekmény iszonyatossága fölötti erkölcsi felháborodás kifejezést talál a gyanúval kapcsolatos vélelemben. Tapasztalati tény, hogy kiegyenlítéséül ama rokon- szenvnek, mely a végtárgyalás napján a vádlott felé fordul, az eljárás megindításánál a kíméletlen erélyben is lanyha elnézést lát a biztonsági érzetében mélyen megrendített közvélemény. A közvád képviselőjét tehát nagy hatalommal és külső tekin- télylyel kell felruházni, nemcsak azért, hogy szembeszállhasson az előkelő állással és nagy befolyással, hanem tudatosan legalább ne engedjen a látszat inkább mint a valóság után induló tömeg ostromának. Éppen ezen tekintetben végzetessé vált a peres eljárás alakulatára egy állami szervezet hiánya, melyre a közvád teendőit megnyugvással bízni lehetett azon korban, midőn a társadalmi felfogás különböztetni kezdett magánjogi sérelmek és a közrendet megtámadó bűntettek között. Magában Francziaországban, hol a modern kir. ügyészség intézményének első csirái feltalálhatok, a «gens du roi» inkább az állam fiscalis érdekeit a bírságok behajtása körül képviselték, mint a jogrend ethicai követelményeit. A többi közép-európai népek pedig az állami közigazgatás teendőiről és az állami rendőrség hivatásáról homályos sejtelemmel sem bírván, a köz vád képviseletére természetszerűleg hivatott orgánummal állami háztartásukban nem rendelkeztek. A bizonyítási rendszer átalakulása és a büntettek jellegének változása következtében szükségessé vált nyomozás más állami tényező hiányában a bíróság kezébe került; ez pedig eljárásának módjára a canoni jogban talált kész rendszert, melyet az egyházi fegyelem fentartása czéljából a magas clerus alárendeltjei visszaéléseinek kinyomozására régóta alkalmazott.* A büntető biró megbízása a nyomozás teendőivel, azaz annak megállapításával, követtetett-e el egyáltalán bűntett és kik annak tettesei, nemcsak végzetessé vált a gyanúsított helyzetére, hanem természetes jellegétől teljesen kivetkőztette a büntető eljárást. * Az inquisitorius per gyökerét két canonjogi intézmény képezi: n kiküldött biróságok (Sendgerichte) és azon intézkedés, hogy a szállongó hir, mely bárkit bűntett elkövetésével gyanúsít (infamatus), a. vádló helyét pótolja és a bírót a büntető per megindítására kötelezi. 63
