Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 12. kötet (108-115. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 12. (Budapest, 1896)
Baumgarten Izidor: A vádhatározatról, tekintettel a bűnvádi eljárás javaslatára [109., 1895]
10 eltakart merénylet. A tett homálya kiterjed a tettes személyére- is. A gyilkost, a testcsonkítót, a nemi becsület tönkretevőjét a sértett fél vagy hozzátartozói a biró elé hurczolták, a ki nyomban kihirdette az Ítéletet, melyet ép oly gyorsan követett a végrehajtás. Nincs nép, melynek jogérzete élénken ne tiltakoznék azon feltevés ellen, hogy felebarátjának súlyos bántalmazója szabadon járjon-keljen polgártársai körében. A vádlott fogva- tartását a jogi ösztön sugallatán kívül gyakoilati tekintetek javasolják oly korban, hol rendezett közigazgatás és policzia hiányában tartózkodási helyének változtatásával a tettes menekülhet cselekményének következményei elől. Eégi szokásaihoz és jogi hagyományaihoz híven ragaszkodó nemzet, milyen az angol, mostani fejlődési stádiumában is szabad lábon való védekezést kivételes állapotnak tekinti. A kit mi vádlottnak nevezünk a végtárgyalásnál, azt «prisoner»-nek (fogolynak) szólítják ottan. A hol a bűnös nem védekezhetik szabad lábon, a gyanúsítottnak szabad mozgását nem engedheti meg a vád állami képviselője azon idő alatt, míg az ügy mibenlétéről tájékoztatja magát. Oly korban, melynek kegyetlen büntetési nemei között a személyes szabadság időszerinti korlátozása még nem szerepelt, a hol tehát a vizsgálati fogság még nem előlegezte a büntetés végrehajtását, igen természetesnek találták azon elv gyakorlati keresztülvitelét, melyet abstract ridegségében soha sem proclamáltak, de a legsúlyosabb bűntettekre vonatkozólag mai napság is, az ítélő biró okoskodásának megfordításával, érvényre juttatnak. A gyanú büntetését elvileg indokolni mással nem lehet, mint azon felfogással, hogy inkább száz ártatlan szenvedjen, mint egy bűnös meneküljön. A materiális hátrányoktól eltekintve, a vádló személyében beállott változás egyébként nem maradhatott súlyos következmények nélkül a vádlott helyzetére. Nem magánfél, hanem a vád hivatalos képviselőjével állott szemben, és ámbár ez utóbbi az eljárás megindításánál még kevesebbet tud, mint a sértett fél: oly intézkedései, melyeknek helyessége fölött csak a nyomozás későbbi fejleményei dönthetnek, a közvélemény visszhangját egészen más irányban keltik fel, mint a melyben alkalmaztatnak. Éppen a legsúlyosabb büntetendő cselekményeknél, hol a lelki- ismeretes biró különös gondot fordít a bűnösség bizonyítékai62
