Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 12. kötet (108-115. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 12. (Budapest, 1896)
Vargha Ferencz: A gyermekkorban levő bűnösök [108., 1895]
42 motívumok mérlegelésének eredménye, belső tényezők. Ámde az elhatározás és az azt megelőző értelmi működés nem a véletlen müve; mert az emberi Charakter nem velünk született tulajdonság, nem a prioristicus adománya a természetnek; ellenkezőleg, azt a maga egyéni sajátosságával a fejlődés hozza létre, a melyre számtalan tényező van befolyással. Következéskép, miután az emberi cselekmény az ép agyú embernél az elhatározásból ered s indul ki, joggal mondhatjuk, hogy minden emberi cselekmény a charakternek, a cselekvő individuális személyiségének, az ő benső erkölcsi természetének megnyilatkozása. Miután ez a physiologiai tétel minden cselekményre alkalmazandó; állani kell annak a bűncselekményekre is. Sőt a charakter mikénti megnyilatkozása a bűncselekményre vonatkozó elhatározásnál még jobban kidomborítja az egyén erkölcsi természetét, mint a morál és a büntetőjog előtt közönyös cselekményeknél ; mert ez utóbbi esetben nincs tiltó szabály, mely az elhatározásnál mérlegeltetnék ; a cselekmény a két leghatalmasabb törvény; az erkölcsi s büntető-törvény előtt közömbös, következőleg a motivatiónál nem fejlődhetik ki a ható és ellenható okok küzdelme; míg a tiltott cselekményeknél, ha a moti- vatió mélyére pillantunk: látjuk a jónak a roszszal való küzdelmét; a mely annál erősebb, minél tisztább a charakter, és minél hatalmasabbak azok a tényezők, melyek az egyént a bűnbe kergetik. Egy közveszélyes visszaesőnél azonban alig lehet szó ingadozó elhatározásról, mert itt ellenmotivumok, melyek az ember erkölcsi egyéniségéből buzognának ki, nincsenek. Ha mégis habozást tapasztalunk a tett előtt, az tisztán a büntetéstől való félelemre vezetendő vissza, a minek erkölcsi tartalma nincsen. A büntetés czélja a társadalmi rend fentartása a jogi értékek védelme révén; következéskép azon tényezők ellen kell irányúlni, melyek a bűncselekmények okaiként jelentkeznek. Ezen tényezők három csoportba sorolhatók, az első csoportba tartozók kosmikus eredetűek; a második csoportba azok tartoznak, melyek a társadalmi életben gyökereznek. Végül a harmadik csoportba az egyéni természetű okok sorolandók. Ha csupán kosmikus és sociális okokról lehetne szó a 42
