Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 12. kötet (108-115. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 12. (Budapest, 1896)
Vargha Ferencz: A gyermekkorban levő bűnösök [108., 1895]
40 goktól, az ember akaratereje vagy gyengesége, bűne vagy erénye, szorgalma vagy tunyasága, szóval egész egyénisége legnagyobbrészt azon légkörnek szülöttje, a melyben született, élt és felnevelkedett. Adjuk a legzseniálisabb szülőknek csecsemőjét a begyek közt élő pásztoremberek közé : gondolatköre ép oly szűk, erkölcsi niveauja ép oly alacsony, értelmisége ép oly korlátolt lesz, mint azoké a pásztoroké, a kik fölnevelték. És viszont. Ha valamely a hegyek közt élő szülő gyermekét nagy gonddal neveljük, értelmiségét kiképezzük, erkölcsi érzületét kifejlesztjük, még saját szülői sem hinnék el évek múltán, hogy annak a gyermeknek bölcsője valaha a vadonban ringott. A társadalmi «milieu» nagy befolyását leginkább akkor látjuk, ha a városi gyermekeket a falvakban s tanyákon élő gyermekekkel hasonlítjuk össze. — Ezek testileg fejlettebbek ugyan, de értelmi tehetségük messzi elmarad azon satnya, csenevész fővárosi gyermekek mögött, a kik az élet ezer és ezer kaleidoskopszerüleg váltakozó viszonyai közt nevelkedtek fel. Ezeknél sokkal hamarább megvolna a kellő ítélőképesség; ámde hiányoznak az erkölcsi ellenmotivumok; mert az erkölcsi nevelés hiánya, vagy sokszor a bűnben való nevelés erkölcsi érzéküket eltompította. Hangsúlyozom azt, hogy a rossz nevelés moralitásukat csak eltompította, de nem pusztította el egészen. Mert soha sem tudok megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy lehet olyan gyermek, a kire a javíthatatlanság bélyegét reá merném sütni. A charakter teljes elfajulásáról csak ott lehet szólani, a hol már a physiologiai teljes érettség bekövetkezett. A hol azonban gyermekről van szó, tehát a hol még a kedélyi élet a túlnyomó, a hol még az értelem uralomra nem vergődött, a hol a fejlődés befejezéshez nem jutott, ott teljes elzüllésről nem lehet szólani. Midőn a fővárosi typust szembeállítottam a falusi gyermekek typusával, csak a két szélsőségre kívántam reámutatni. De ezen két «milieu» közt hány ezer és ezerféle árnyalata van a légkörnek, melyben a gyermek felnevelkedik. S ha meggondoljuk, hogy az általános physiologiai fejlődés törvényén kívül az értelmi erőkre az ezer és ezerféle «milieunek» mily nagy befolyása van; világos lesz előttünk, hogy az eddig alapul vett 40
