Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 12. kötet (108-115. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 12. (Budapest, 1896)
Illés Károly: A vádhatározatról [115., 1896]
11 De vájj on szabad-e így okoskodni ? Szabad-e arra alapítani az ügy sorsát, hogy a bíróság elhatározásában a lehető munkamegtakarítást, az elintézés kényelmesebb módját irányadó szempontul fogadjuk el ? Ez véleményem szerint perjogi lehetetlenség. Eltekintve tehát attól, hogy a vádhatározatban különben is bennrejlő prajudiczium fokozottabb mértékben állana elő, ha az ügy előadója a vádtanácsban és a főtárgyaláson ugyanaz a biró volna: már a kiemelt szempont is eléggé tiltakozik az ellen, hogy az előadó úr javaslatát elfogadjuk. A két előadó egyesítéséről nézetem szerint szó sem lehet. Más módról kell tehát gondoskodni, a mely a mai eljárás kétségtelen hiányán, felületességén segítsen. Ez a mód pedig alig lehet más, mint a vizsgálat anyagának kontradiktorius megvitatása. Ez alatt azonban nem azt értem, hogy a vádtanács a terheltet is maga elé idézze, illetőleg állítsa. E tekintetben nem értek egyet az eddigi javaslatokkal (ideszámítva a Csemegi-félét is), mert egyfelől a vizsgálati anyag jogi méltatásához, a mi a vádtanács feladata, nincs szükség a terhelt nyilatkozataira, másfelől pedig a terhelt meghallgatása legtöbb esetben annak kihallgatásává fajulna el. Ez pedig a vádtanácsot a legkényesebb helyzetbe hozhatná akkor, ha a terhelt másként vallana, mint a vizsgálóbíró előtt, vagy ellenkezésbe jönne azzal, a mit a jelen nem levő tanuk vallottak. A vizsgálati anyagnak ily felzavarása csak megzavarná a vádtanács működését. E tanács feladata nem az, hogy a bizonyítékokat közvetlenül felvegye és ismételje, hanem az, hogy a meglevő vizsgálati anyagot méltassa. Ehhez azonban nem a terhelt kihallgatására, hanem a vádlóval és védővel megtartott kontradiktorius tárgyalásra van szüksége. Csak ezzel lehet ellensúlyozni ama tekinteteket, a melyek ma azt idézik elő, hogy a vád alá helyező eljárás nem egyéb puszta formalizmusnál. Hiába mondja az előadó úr, hogy a biró ismeri a jogot, ha e mellett mégis bevallja, hogy a fennálló rendszer a vizsgálati anyag felületes megítélésére vezet. Ez a tény mindennél kiál- tóbban bizonyítja, hogy a biró jogismerete, a mely egyébként hézagos is lehet, magában véve nem elég biztosítéka a terhelt 301
