Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 12. kötet (108-115. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 12. (Budapest, 1896)
Illés Károly: A vádhatározatról [115., 1896]
12 érdekei megóvásának. Szükséges ehhez a védő közreműködése is, és pedig már a per előkészítése stádiumában. Ha ezt a közreműködést a vád alá helyezés kérdésénél kizárnék: ebből a peranyag egyoldalú megítélése, a vád és védelem közti egyensúly megzavarása következnék be. Gondoskodni kell tehát arról, hogy midőn a bíróság a vád kérdésében határoz: ne csak a vádlót, hanem a védőt is hallgassa meg. Nem áll az, hogy a védő rendszerint az előadótól várja a felvilágosítást, mert köztapasztalat szerint a lelkiismeretes védő rendszerint jobban ismeri a peranyagot, mint az előadó, s mindenkor jobban, mint a bírói tanács többi tagjai. Ezért azt hiszem, hogy az ügy alapos megbirálásának egyetlen garancziája a kontradiktorius eljárás, melynél a vádlónak és védőnek egyiránt alkalma nyílik a vitás kérdések tisztázására, s a homályban levő pontok felderítésére. Hogy pedig ez mindenkor megtörténjék: e végből a vádhatározat kérdésében kötelezővé kellene tenni a védelmet, s a ki erről maga nem gondoskodik: annak hivatalból kellene védőt kirendelni. Ily meghatározással értem én azt, hogy a vádhatározat kérdésében a tárgyalás kontradiktorius legyen. VI. Hátra volna még az a kérdés, hogy mit mondjon ki a bíróság abban az esetben, ha nem szünteti meg az eljárást, vagy nem rendeli el a vizsgálat kiegészítését. Itt kétféle lehetőséggel találkozunk. Egyik az, hogy a bíróság magáévá teszi a vádat, s vád alá helyezi a terheltet, a ki ettől kezdve már vádlott gyanánt szerepel. A másik lehetőség pedig az, hogy a bíróság csak helyt ád a vádnak, s kijelöli azt a fórumot, a mely elé az ügy főtárgyalása tartozik. Az előbbi esetben a főtárgyalás alapja a vádhatározat: az utóbbiban a vádindítvány. Az osztrák bűnvádi eljárás az utóbbi: a magyar javaslatok az előbbi megoldást fogadták el. Én e tekintetben az előadó úrral tartok, a ki az osztrák megoldáshoz csatlakozott. Teljesen igaza van abban, hogy a formális vádhatározat oly végzés, a mely eredetére nézve bírói, tartalmára nézve vádlói aktus. Ezt részemről azért sem fogad- nem el, mert az ily vádhatározat sokkal nagyobb prsejudicziu- mot alkot, mint a bíróságnak az a kijelentése, hogy tárgyalásra utasítja az ügyet. Ez pedig fontos körülmény annálfogva, mert 302
