Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 12. kötet (108-115. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 12. (Budapest, 1896)
Illés Károly: A vádhatározatról [115., 1896]
10 váljék üres formalizmussá: ennek több előfeltétele van. Leglényegesebb az, hogy a vádtanács kontradiktorius tárgyalás alapján határozzon a vizsgálat anyaga felett. Ezzel szemben az előadó úr azt állítja, hogy a kontradiktorius tárgyalás minden pozitív haszon nélkül csak az eljárás mesterséges megakasztását fogja eredményezni. Nem szükséges ez szerinte azért, mert a Németországban s nálunk fennálló eljárás mellett is sikerül terheltet a nem indokolt főtárgyalás veszélyeitől és pozitív bajaitól megmenteni (49.1.). A biró — úgymond ■— ismeri a jogot. Tehét bízzuk ezentúl is egészen a bíróságra terhelt ügyét; ez majd megóvja érdekeit, a mint eddig megóvta. De vájjon megóvja-e hát a fennálló rendszer terhelt érdekeit a vádhatározat stádiumában ? Az előadó úr maga bevallja, hogy nem. Szerinte az ügy e stádiumában több oly tekintet érvényesül, melyek az iratok szorgos áttanulmányozását és különös aggályosság kifejtését fölöslegesnek tüntetik fel. Ilyenek egyfelől az a tudat, hogy a kir. ügyészség közérdekből szükségesnek tartja a tárgyalást, másfelől pedig, hogy a vizsgálat különben sem nyújt kifogástalan tájékoztatást és hogy a vádalá- helyezéssel az ügy sorsa eldöntve nincs (53. 1.). Ezért felületes ma a vád alá helyező eljárás, s innen van az, hogy a bíróság legtöbb esetben komoly kritika nélkül magáévá teszi az ügyész indítványát, s ez által szaporítja a sikertelen főtárgyalásokat. A mai rendszer tehát az előadó úr szerint is csak üres formalizmus. Hogy mondhatta tehát mégis azt, hogy a fennálló eljárás elég garancziát nyújt terheltnek a szükségtelen főtárgyalások ellen? Ezt azért mondta, mert az általa is elismert felületesség oka a kiemelt tekinteteken kívül szerinte főleg az, hogy ma a vádtanácsban más biró adja elő az ügyet, mint a főtárgyaláson. Egyesítsék a két előadót egy személyben, s a mai rendszer tökéletlenségei azonnal megszűnnek. Ezt úgy képzeli az előadó úr, hogy az ügy referense már a vádhatározat stádiumában figyelembe veszi, hogy minő munkától szabadulhat meg, ha megszüntetik az eljárást, s ez által kikerülik a sokkal több dologgal járó főtárgyalást. Ez arra fogja ösztönözni a referenst, hogy munkakimélés szempontjából minél többször megszüntesse az eljárást. 300
