Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 12. kötet (108-115. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 12. (Budapest, 1896)

Illés Károly: A vádhatározatról [115., 1896]

Tudjuk ezt tapasztalatból, de az előadó úr is felemlítette, hogy pl. Ausztriában 1885-ben 100 vádiratra 78 vizsgálati fogság esett. Tehát közel 80% a vádlottaknak vizsgálati fogságban van akkor, mikor vele a vádiratot közlik; minthogy pedig ezek legnagyobb része nem él kifogással a vádirat ellen : ennélfogva a fakultativ rendszer mellett már ez okból körülbelül 70%-a a vádlottaknak itélőbirája elé kerül a nélkül, hogy előbb pártatlan bíróság betekintett volna a vádiratba. Ehhez járulnak a szegények és tudatlanok; úgy hogy a minimális számra olvad le azok száma, a kik a törvény által nyújtott kedvezményt igénybe veszik.

Meglehet, hogy a fakultativ rendszer hívei épen ezt tartják előnyösnek, mert hiszen a bíróság ekként sok felesleges munkától szabadul. Csakhogy ez nem áll; s ha így volna is : nem irányadó. Nem áll azért, mert köztapasztalás szerint sok ügy nem kerülne a főtárgyalásra, ha a vizsgálat eredményét előbb a vádtanács lelkiismeretesen mérlegelné. Ezzel kétségkívül kevesbed- nék a munka, mert kevesbednének a sikertelen főtárgyalások. Ha tehát a vádtanács aránylag kevés ügygyei foglalkozik: ez által szükségkép több munka hárul azitélőbiróságra, és pedig sok meddő munka, sok olyan főtárgyalás, melynek eredménye vagy az eljárás megszüntetése, vagy a vizsgálat kiegészítésének elrendelése.

De legyen ez bármiként: azt semmiként sem fogadhatjuk irányadónak, hogy valamely rendszer a vádtanács munkakörét kevesbíti. Igenis kevesbíti ezt a fakultatív rendszer is, de éppen azok rovására, a kik egy pártatlan bíróság közbeszólására leginkább rászorulnának; az a kevés munka pedig, a mely a vádtanács részére fenmarad, éppen azoknak esik javára, a kik azt legkevésbbé érdemlik. Mert világos, hogy a törvény kedvezményét különösen azok veszik igénybe, a kik bűnösségük tudatában, ha e mellett szabadlábon védekezhetnek, minél inkább meg akarják akasztani az igazságszolgáltatás rendes menetét.

A fakultativ rendszer tehát nem perjogi garanczia, hanem privilegium odiozum, a mely éppen azoknak kedvez, a kik legkevésbbé érdemlik meg. Ezért nem fogadták el az osztrák rendszert máshol, s ezért tartom én is helyesebbnek a kötelező vád alá helyező eljárást.

Y. Hogy azonban e rendszer is megfeleljen czéljának, s ne