Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 12. kötet (108-115. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 12. (Budapest, 1896)
Illés Károly: A vádhatározatról [115., 1896]
Dr. Illés Károly: Tisztelt teljes-ülés! I. Abból indulok ki, a mit az előadó úr is értekezése élére Állított, hogy a bűnvádi eljárás egyik szakának szabályozására nézve sem térnek el annyira a vélemények, mint ama feltételek meghatározásánál, melyeknek bekövetkezése előtt az itélőbiró nem foglalkozbatik a bűnösség kérdésével. Ez eltérések és ellentétek tanúsítják, hogy ma még sem azt, a mit a törvény- hozások e téren megállapítottak, sem a jogtudósok által felállított egyik vagy másik rendszert a tudomány végleges megállapításainak nem tekinthetjük. De éppen ezért szükséges minden irányban a hozzászólás, valahányszor a kérdés felszínre kerül. Az előadó úr behatóan kifejtette a nyomozó és vádelv történeti kifejlődését, s egymáshoz való viszonyát a büntető per előkészítő stádiumában.* Én őt e térre nem követem, hanem ott ragadom meg előadását, a hol a vád alá helyezés kérdésére tér át. Szerinte egy lényeges előfeltételtől függ az, hogy egyáltalában legyen-e vád alá helyező eljárás vagy ne legyen. E feltétel abban áll, hogy a vádtanács ne legyen a kir. ügyész vádindítványához kötve, hanem ettől függetlenül, tehát a megszüntetési indítvány ellenében is hozhasson vádhatározatot. Az előadó úr ezt értekezése egy helyén egész világosan így fejezte ki: «А hol a közvádló visszalépése eo ipso véget vet a büntető pernek: elesik a vádhatározat elvi szükségszerűsége«. (39.1.) Ennek a felfogásnak a logikája, ha nem csalódom, a következő. A vád alá helyező eljárás czélja és súlypontja nem az, hogy a bíróság a kir. ügyész vádját megerősítse, hanem főleg abban áll, hogy megszüntesse az eljárást oly esetben, midőn ezt jogi vagy ténybeli okok követelik, hogy tehát lehetőleg elejét vegye a sikertelen vádlott ok nélkül való zaklatásáról járó végtárgya* L. a 109. füzetet. 293 1*
