Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 12. kötet (108-115. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 12. (Budapest, 1896)
Vargha Ferencz: A gyermekkorban levő bűnösök [108., 1895]
1. ft. Irányeszmék. Egy más alkalommal, ugyancsak a Jogászegyletben,* reámutattam arra, hogy a bűncselekmény tárgyát a hasznosság törvénye alapján találjuk fel, s az nem más, mint az érdek, a mely jogi értékké lesz akkor, ha azt a törvény védelmezi; ez az érdek, vagyis — miután mi jogászok csakis a törvény által védett értékekkel foglalkozunk, — ez a jogi érték lehet többféle; a szerint a mint az egyes polgárnak, családnak, vagy magának az államnak érdekét védi a törvény. — De legyen bármily jellegű ez a jogi érték, legyen az a legkisebb jelentőségű, vagy a legfontosabb : a büntető igazságszolgáltatásnak csak egyetlen egy feladata, csak egy czélja van; az t. i., hogy ezek a jogi értékek a jogtalan támadások ellen megvédessenek. Az állami igazságszolgáltatás ehhez képest egy élő szervezet, melynek létfeladata az állandó védelem a jogi értékek folytonos támadása és veszélyeztetése ellen. Hangsúlyozom, hogy «állandó feladata» az igazságszolgáltatásnak a védelem, mert sajnos, el kell ismernünk, — hogy addig, a míg az ember ember lesz: biztonságban soha sem lehet: folyton kell védekeznie embertársai ellen. A büntetőjog, büntető-eljárás és büntetés egy szervezetet képeznek, s mindegyik ezen szervezetnek önálló czéllal biró orgánumát tűnteti fel. A büntetőjog a jogi értékeket rendszeresen csoportosítja fontosságuk és nemük szerint; felállítja a kereteket, a szerint, a mint a jogi értékek a magánosok, a család, a társadalom, vagy az állam jólétére vonatkoznak, s egyben mindegyik megtámadása esetére felállítja a sanetiót: a büntetést. Tulajdonképen a büntetés az, a mi az állami védekezés legfontosabb része; sőt a büntető igazságszolgáltatásnak is az a leg* L. «Az otthon védelme» czimű felolvasásomat. 3 1*
