Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 12. kötet (108-115. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 12. (Budapest, 1896)

Vargha Ferencz: A gyermekkorban levő bűnösök [108., 1895]

4

főbb feladata, hfcgy a törvény segélyével feltalálja azt a büntetést, mely a ogi érték individualisált megtámadásának a társadalmi hasznosságot s czélszerüséget irányadóul véve a legmegfelelőbb.

Alig múlta idejét az a felfogás, mely szerint az állami igazságszolgáltatásnak egyedüli feladata a megtorló büntetés; ennek természites folyománya volt az irodalom sajátszerű iránya, a mely |iem állott egyébből, mint a törvény magyarázatából. Ezen kbrszak feltalálható minden állam irodalmában: azzal a különbAggel, hogy egyik helyütt hosszabb, máshol rö- debb ideig tartatta lekötve az elméket. Ez a korszak a codifi- catiók korával Isik össze. A hol a codificatio megindult, s főkép a hol a törvénjmár megalkottatott, az irodalom is nagy lendü- tetet vett.

S az a sajátságos, hogy ne mondjam, beteges irány tapasztalható, mely szerint a legnagyobb szellemi csatákat nem a codificatio elő®, hanem az után vívták meg tudományunk har- czosai; tehát фког, midőn már a törvénybe öntött jogszabály ellen való küzrlelem meddő volt; s csak az alig szentesített törvény megváltói itatására irányulhatott.

Ez a temdentia legjobban kifejlődött Németországban; nincs mértéke| annak az irodalmi productiónak, a mit a Ihering által oly találóan elkeresztelt «Begriffsjurisprudenz» megteremtett.

Nagy örömmel constatálhatom, hogy nálunk a jogi fogalmak kicsiszolj sának művészete a túltengésbe nem esett. Nem keresem ennek az okát; lehet, azért van ez így, mert büntető- törvényünk ki sőn lett megalkotva, akkor, a mikor már az új irány, a refdrmeszmék hajnala kezdett derengeni, a melyek minket is maijukkal ragadtak. Vagy engedjünk meg magunknak egy kis < hauvinismust s állítsuk fel a fejlődés törvényének okát hadinkban akképen, hogy a speculatióra a magyar agyvelő hossíabb időn át nem alkalmas. Hagyjuk meg hát e téren a német criminalistáknak a babért s örömmel üdvözöljük azt az ülj, friss levegőt, melynek áramlata nem a dohos könyvtárak 1 illedt levegője, hanem a természet, az élet, tehát az egyedül ij az, a mesterkéletlen felé hullámzik.

De hát mi is az az új irány és mi az, a mi az előtt elfog4