Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 12. kötet (108-115. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 12. (Budapest, 1896)

Vargha Ferencz: A gyermekkorban levő bűnösök [108., 1895]

17

c) a Btk. 79. §-а melyszerint ki van zárva a cselekmény be- számíthatósága a jogos védelem által, mely, akár a megtámadottnak akár másnak személye vagy vagyona ellen intézett vagy azt fenyegető jogtalan és közvetlen megtámadásnak elhárítására szükséges;

d) a Btk. 80. §-a, mely szerint nem büntettetik a cselekmény, ha az a tettes vagy hozzátartozói életének vétlenül származott más módon el nem hárítható közvetlen veszélyből való megmentése végett végszükségben követtetett el.

A Btk. 76. §. világosan kiemeli az elhatározási képesség szabadságát. A jogos védelemnél; ellenállhatlan kényszernél; s a végszükség állapotánál az akarat szabadsága szavakkal nincs ugyan kifejezve; de a törvény szövegéből kétségtelen, hogy itt nem a percipiáló képesség hiányzik; hamm az akarat szabadsága van megtámadva. A motiváczióba egy oly rendkívüli tényező került; mely az egyénnek; hozzátartozójának; vagy más személynek (79. §.) megmentését csak bűncselekmény elkövetése árán látja lehetségesnek. Miután pedig a veszély minden esetben közvetlen, — az a cselekvő alanyt a bűntett elkövetésére sarkalja. Ezen esetekben módjában áll a jogaiban megtámadott vagy a véletlen által életveszélybe jutott embernek jogai védelmével felhagyni és magát feláldozni, minthogy azonban ily áldozatra s a jogról való lemondásra senki sem kötelezhető, ennélfogva a törvény az elhatározás eme korlátozásait beszámítást kizáró körülménynek tekinti. Látjuk tehát, hogy a beszámítás tanában mindenütt az elhatározási képesség a döntő; csak a gyermekeknél van ezen szabály alól kivétel; hogy mily helytelenül, arra fentebb reámutattam. Habár a megkülönböztetési vagy törvényünk terminológiája szerint: a belátási képesség révén nagyon sok gyermek került a fogházba; habár ezek nagy részét javító vagy kényszernevelő intézetbe kellett volna elhelyezni, — mégis ki kell emelnem, hogy a bűncselekményt elkövető gyermekekkel való bánásmód terén, — nem ez az egyedüli fogyatkozás a mi orvoslásra vár.

A Btk. 42. §-a szerint ugyanis csak akkor helyezhetők javító- intézetbe fogházra Ítélt, de életük 20-ik életévét túl nem haladott egyének, ha javítás tekintetéből erre szükség van. Ha ez a szükség fenforog, nyomban felmerül az a kérdés, hogy a javító"

2

17