Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 12. kötet (108-115. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 12. (Budapest, 1896)
Vargha Ferencz: A gyermekkorban levő bűnösök [108., 1895]
16 A szentpétervári és berni nemzetközi börtön-, illetve büntetőegyesületek ezeket a physiologiai igazságokat figyelembe véve kimondották, hogy kívánatos mikép a megkülönböztetési képesség a törvényekből kihagyassék s e helyett az vétessék be, hogy szükséges-e mikép a bűnöző gyermek kényszemevelésben részesüljön* Eltekintve a büntetőjogban megnyilatkozó ezen új iránytól, ha a Btk. 84., 85. §-át összehasonlítjuk a beszámítást kizáró vagy enyhítő egyéb körülményekkel, melyek szintén a Btk. VII. fejezetében tárgyaltatnak, azt találjuk, hogy a bűnös gyermekekre vonatkozó intézkedések egészen elütnek attól a rendszertől, melyet a codex a beszámítás kérdésében elfogadott; mert a törvény minden egyes esetben a szabad elhatározási képességet tartotta mérvadónak (libertas consilii); s a megkülönböztetési képességre (libertas judicii) expressis verbis nem helyezett súlyt; kétségtelenül azért, mert úgy a physiologia, mint a psychiatria azt tanítja, hogy a hol az elhatározási képesség megvan, ott mindig megvan a megkülönböztetési képesség is; — mert a tudatos akarati cselekvés csak a külvilág jelenségeinek helyes felfogásából és megítéléséből indulhat ki. Ellenben a hol van felismerési vagy belátási képesség: ott nincs mindig szabad elhatározás; egyszerűen azon okból, mert a tudat, az értelem működése nem vethető kényszernek alá; ellenben az érvényesülésre törekvő akarat úgy az egyénből, annak individuális érdekeiből, mint a külvilágból kiinduló ezer és ezer féle kényszerítőleg ható tényezőnek van alárendelve. Ezért egyedül helyes és psychologice jogosult a beszámítás tanában az akarat tartalmából s működéséből és működési képességéből kiindulni. Ezért helyes: a) a Btk. 76. §-a midőn azt mondja, hogy nem számítható be a cselekmény annak, a ki azt öntudatlan állapotban követte el és e miatt akaratának szabad elhatározási képességével nem bírt. b) a Btk. 77. §-a midőn azt mondja, hogy nem számítható be a cselekmény, ha elkövetője ellenállhatlan erő—------által kényszerűtetett arra-------. * Mittheilungen II. 116. lap. Appelius: Die Behandlung der verwahrlosten etc. Jugend. 53. lap. 16
