Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 12. kötet (108-115. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 12. (Budapest, 1896)
Pap József: A magyar polgári perrendtartás előadói tervezetének egyes részeiről [110., 1895]
30 adta joggal, ha új, az előkészítő iratokban nem foglalt tényeket vagy bizonyítékokat hoznak fel, hangsúlyozzák ezt különösen, s hívják fel erre a bíróság figyelmét, — ez úton a tévedések eleje vétetik. Wach azt is proponálja idézett értekezletében, hogy a kész tényállás a felek által legyen megtekinthető, sőt tegyék meg rája észrevételüket, minek folytán szóbeli tárgyalás tartatnék.* Ezen eljárás hosszadalmas, költséges lenne és eredményre sem vezetne, mert egy per helyett két per keletkeznék. Látjuk tehát, hogy a javaslat nem nyújt absolut, oltalmat a tényállás megállapításánál a tévedések ellen. * * * Hátra van még azon kérdés, hogyan használja a bíróság az előkészítő iratokat. A tervezet azonban e tekintetben bizonyos közönyösséget árul el. Láttuk, hogy a javaslat nem határozza meg, mi legyen az előkészítő iratoknak tulajdonképeni tartalma ? Németországban az előkészítő iratok tartalmát kizárólag az ügyvédek határozzák meg. Beleírhatnak, a mit csak akarnak, vagy igen rövidre, felületesre szabhatják. A bíróságnál benyújthatják vagy be nem nyújtják. Az elmulasztás következményeinek nincs perjogi hatályuk, legföljebb az új tárgyalás által okozott költség megtérítése. Ugyanígy vagyunk a fölebbezéseknél is. Itt is elegendő a kérelmet, a melylyel nyilvánítjuk, hogy ezen és ezen . . . ítélet ellen fölebbezéssel élünk, írásban benyújtani. Több írásra senki sem kötelezhető. Az ellenfél és a bíróság is csak a szóbeli tárgyalásnál fogják megtudni, mily panasz emeltetik a fölebbezésben ? Érdekes egy pillantást vetni, mi történt ezen kérdés tárgyalása alkalmával anémet birodalmi igazságügyi bizottságban. Egyik oldalról azon indítvány tétetett, hogy az előkészítő iratokat nem is kell a bíróságnak bemutatni. Ezen indítvány a kormány részéről ellentmondással találkozott, de másrészt lehe* Wach : Civilprocessordmmg und die Praxis. 51. lap. 142
