Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 12. kötet (108-115. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 12. (Budapest, 1896)
Vargha Ferencz: A gyermekkorban levő bűnösök [108., 1895]
13 physiologiai igazságokkal kimutatta, hogy ez a fogalom így felállítva, teljesen értéktelen.* Miután Foiniczky tételeit a Szentpétervárott, illetve Bernben tartott nemzetközi börtön-, illetőleg büntető-egyesület is elfogadta, remélhető, hogy jövőben, ha valamely jogállam törvényhozása a bűnös gyermekek kérdését fogja reformálni, — a congressuson történt megállapodásokat komoly, beható tanulmány tárgyává teszi, s azokat zsinórmértékül is elfogadja. Mert hiszen a büntetőjogban úgy az elmélet, mint a törvényhozás terén eddigelé az a merőben téves és élettanilag helytelen nézet uralkodott, mely szerint a gyermekek a felnőttektől abban különböznek, hogy a felnőttek — kivéve a patho- logiai állapotot — a cselekmény bűnösségét felismerik; ellenben a 12 és 16 év közti korban levő gyermekek erre csak akkor képesek, ha agy- és idegrendszerük normálisán fejlődött és a kifejlődés azon fokára jutott, a melyen a külvilág jelenségeit helyesen képesek percipiálni. A most érvényben levő törvények szerint a gyermekek felelősségéhez csak ennyi kell. Ha ez elegendő volna, akkor az elmebetegek egy nagy részét a börtönbe és nem tébolydába kellene zárni, mert ezeknek egy nagy tömege a külvilág jelenségeit felfogja úgy, a mint azok a természetben léteznek, csakhogy a perceptio a beteg idegrendszerre egész más hatással van, mint az oly emberre, a kinek szervezete egészséges; s ez a kóros reactio az az élettani tünemény, a mi a beszámítást, kizárja. Az ilyen idegbetegeknél: a pathologikus visszahatás, a gyermekeknél pedig a kedélyi élet túltengése szünteti meg a felelősségei. A gyermeknél ugyanis, midőn a külvilág jelenségei érzések alakjában jelentkeznek, mihelyt valamely gyermek annyira fejlődött, hogy a kellemes érzést a kellemetlentől öntudatosan megkülönbözteti, a kellemes érzés nem marad meg a puszta érzés állapotában, hanem az csakhamar vágygyá izmosul. Ugyanezt tapasztaljuk a kellemetlen érzésnél is, csakhogy itt a lelki működés ellenkező irányban nyilvánul. A kellemes érzésnél az ezt teremtő állapotot állandósítani, kellemetlen ér* Mittheilungen der Internationalen kriminalistischen Vereinigung. II. 45. s köv., 108. s köv. lapokon. 13
