Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 11. kötet (101-107. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 11. (Budapest, 1895)
Deutsch Izidor: A szabadalomból folyó jogviszonyok [101., 1894]
IT kérni. Ezen kérdés külömböző módon fog megoldatni, a szerint, a mint az egyik törvényhozás döntő szempontnak tekinti az állam és a közönség érdekeinek megóvását a találmány köztudomására hozatala által, mely esetben az első bejelentő fog különös figyelemben részesülni, vagy a szerint, a mint egy törvény- hozás mindenekelőtt a valódi első feltaláló szellemi munkáját akarja jutalmazni. Azon törvényhozó szempontjából, ki a szabadalmat az első bejelentőnek illetve kérvényezőnek adja, a bejelentőé lesz a szabadalom és a szabadalmi jog szempontjából a viszony főnök és alkalmazott közt érdeknélküli. Ha azonban a törvényhozó a tulajdonképi és valódi első feltalálót azaz egy találmány eredeti szerzőjét fogja a szabadalom kinyerésére jogosultnak tekinteni, akkor a kérdés különösen azon esetben igen nehéz lesz, a hol a munkás vagy alkalmazott különösen a czélból volt szerződtetve, hogy a technikai haladásra törekedjék, hogy uj módszereket találjon fel, melyek azután a gyári vállalatban alkalmaztatni szándékoltatnak. Ilyen esetben a főnököt fogja illetni a szabadalom és alkalmazni fog kelleni a képviselet fictióját, a mennyiben az alkalmazott feltaláló tevékenysége olyannak lesz tekintendő, mely a főnök nevében gyakoroltatott. Figyelmet érdemel mindenesetre ezen kérdés és megfontolás tárgyává teendő, vájjon egy újonnan alkotandó és a modern forgalom exigentiáihoz simuló szabadalmi törvénybe egy ezen kérdést megoldó rendelkezést nem kellene-e fölvenni? A szabadalom birtokával járó jogok tartalmára vonatkozó rendelkezések különösen fontosak, mert a szabadalmazottra nézve főkép az bir érdekkel, mire jogosítja öt a szabadalom birtoka? A szabadalommal járó jogok tartalmáról intézkedik ajelenlegi törvény 3. fejezete a 21. és 22. §-aiban. Komoly bírálat tárgyát csakis a szab. törvény 21. §-a képezheti, mert jogászias konstruk- tióról csakis ezen §-nál lehet szó. A 22. §. nem egyéb, mint az elavult szavak és fogalmak rendszeretlen halmazata, és eredetét azon felfogásnak köszöni, mely a szabadalomban még csak az állam kormánya által nyújtott kitüntetést látott és mely egyáltalán iparrendészeti szempontból tekintette a szabadalom adását. A 22. §. következőkép hangzik : «Der Privilegirte ist berechtigt, alle jene Werkstätten zu errichten und jede Art von Hilfsarbeitern für dieselben, welche 2 17
