Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 10. kötet (90-100. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 10. (Budapest, 1894)
Reichard Zsigmond: Psychiatria és büntetőjog. Elmekórtani szakvélemények a büntető bíróságok előtt [93., 1893]
26 Tekintsük most az elmebetegségek némely gyakran előforduló fajait e csoportosítás szempontjából. Az elmeállapotok azon csoportjának zavarai, a melyeket az észlelés elnevezése alatt foglaltunk össze, mindenekelőtt a hal- lucinatiók, az illusiók és a visiók, azaz oly jelenségek észlelése, a melyek vagy nem léteznek, mint a hogy az észlelő előtt feltűntek. Mint tudjuk, ezek az elmebetegségek igen sokféle fajainál szoktak fellépni és a legkiilömbözőbb alakokban nyilvánulnak. Egy különös, a büntetőjog szempontjából igen fontos alakja ezen észlelési zavaroknak az üldözési téveszmék megjelenésére, azaz egy rendszeresnek nevezhető hallucinatio, a melyben az illető hallucinatio és illusio utján egész komplikált tényállást annak minden mellékkörülményeivel együtt elképzel. Ezen elmebetegségi tünetek büntetőjogi méltatása igen egy- szérű. Ha valamely cselekvény olyan észlelési zavarok következtében követtetik el, azaz ha az észlelés zavarai utján felmerülő képzet képezi az elkövetett cselekvény motívumát, akkor a psychiater számára fenforgó elmebetegség mellett a büntető biró számára is az elmetehetség megzavart állapota és a szabad akarati elhatározás hiánya kétségkívül minden esetben fen- forog. Áttérve a lélekállapotok második csoportjára, t. i. következtetés és gondolkodás folyamatainak zavaraira ezek között első sorban az idiotismus jön figyelembe. Az idiotismus legmélyebb fokán a szellemi folyamatok, mint Kraft-Ebing mondja, csaknem teljesen hiányzanak * és az érzéki benyomások felvétele azon tárgyakra szorítkozik, a melyek által a táplálkozási ösztön elégíttetik ki és czélzatos, öntudatos cselekvés helyett, csupán mozgás ösztön van jelen. Ily állapotban elkövetett cselek vényeket szintén az elme megzavart állapotában és a szabad akarati elhatározás hiányában elkövetetteknek fogja a biró tekinteni. Az idiotismus kisebb foka azonban, a melyet Kraft-Ebing úgy jellemez, hogy ott a szellemi működésnek nem hiánya, csupán tetemes elégtelensége mutatkozik,** nem esik ugyan ezen tekintet alá. Ha az ily idióta * Kraft-Ebing: Törvényszéki elmekórtan 99. 1. ** Törvényszéki elmekórtan 101. 1. 82
