Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 10. kötet (90-100. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 10. (Budapest, 1894)
Reichard Zsigmond: Psychiatria és büntetőjog. Elmekórtani szakvélemények a büntető bíróságok előtt [93., 1893]
27 elméjében meg vannak a fogalmak arról, hogy mi jó és mi rossz és a szellemi működés elégtelensége például abban nyilvánul, hogy azt hiszi, hogy a tettét el fogja titkolhatni, vagy hogy tettével magának hirt és dicsőséget fog szerezhetni, akkor a büntető biró szempontjából a tettes nem elmebeteg és szabad akarati elhatározása fenforog, daczára annak, hogy a psychiater elmebetegséget constatál. Ilyfajta idiotismus látszik nyilatkozni azon Franczia- országban és Eszakamerikában már többször előfordult esetben, a midőn a köztársaság elnöke ellen követtek el merényletet azon czélból, hogy a közfigyelmet magukra vonják és megsértett jogaiknak ezután érvényt szerezzenek. Ez esetekben nyilvánvaló a gyöngeelméjüség a cselekvény következményeinek megitélése tekintetében, a nélkül, hogy ebből a tettesek a büntetőjogi szempontból vett elmezavara megállapítható volna. A következtetési és gondolkodási zavarok komplikáltabb és büntetőjogi szempontból szintén fontos alakja a perlekedést téboly. Itt a gondolkodási folyamatok zavara abban nyilvánul, hogy az illető helytelen következtetés útján azon meggyőződésre jut, hogy ő valamely jogtalanság áldozata és ez a téves meggyőződés képezi cselekedetei motívumát. Kraft-Ebing a perlekedési tébolyban szenvedőket úgy jellemzi, hogy azok értel- messége többnyire alul van az átlagon és logikájuk fonák, de olykor egyes szellemi képességeik meglepő erejűek. A betegség kitörésének alkalmi okát valamely jogosnak vélt, de tényleg szemtelen követelményök elutasítása képezi. Előbb daczoskodnak, majd meghasonlanak az egész világgal és végül vértanuknak és megcsaltaknak hiszik magukat, makacssággal, jogcsavaró logikával és hallatlan szemtelenséggel tagadják az igazságot, bántalmazzák a végrehajtókat, zsiványoknak és gazembereknek nyilvánítják a bírákat és a legmagasabb államhivatalnokokat.* A psycliiatria előtt ez a lélekállapot az elmebetegségnek egy karakterisztikus faja, de vajon ki fogja mondani, a büntetőjog szempontjából, hogy az ott leírt lélekállapot elmezavarnak és a szabad akarati elhatározást kizáró lélekállapotnak tekintendő ? * Kraft Ebing: Törvényszéki elmekórtan 23. 1. 83
