Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 10. kötet (90-100. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 10. (Budapest, 1894)
Salgó Jakab: Kétes elmeállapotok a törvényszék előtt [90., 1893]
8 mék, továbbá halluczinátiók és az érzés mindenféle elváltozásai egy összefüggő rendszerbe öntve, egymás közt a kóros egyoldalúság látszólagos erős logikájával egybekapcsolva szemünk elé lép, attól nagyon messze esik a baj kifejlődésének első tünete. Az esetek egy bizonyos számában a betegség kezdete egyenesen a szellemi fejlődéssel esik össze, úgy hogy kezdetről alig lehet szó, hanem inkább egy veleszületett abnormis elmeállapotról, mely azonban csak évtizedek múlva lesz nyilvánvalóvá. Az esetek legnagyobb számában pedig az initialis tünetek éveken át fejlődnek észrevétlenül. -— Kétséget nem szenved, hogy ezen hosszú átmeneti szakokban, melyek az elmebetegségek kitörését bevezetik és előkészítik, és a melyekben psychikai eltérések nyomai sem hiányoznak, fordulhatnak és fordulnak elő olyan kompliká- cziók, melyek a beteg és a társadalom között összeütközésre vezetnek. Ha ilyen összeütközések törvényszéki elbírálás alá esnek, akkor beáll az az eset, hogy «kétes elmeállapot» bírálandó meg, oly elmeállapot, melyet még nem tekinthetünk sensu strictiori zavartnak, de a melyet már nem mondhatunk épnek. Es ilyenkor két, illetve három eshetőség állhat be. A kétes elmeállapot kérdése vagy fel sem merül és a beteget egyszerűen elitélik, — a mi a leggyakoribb; vagy pedig valamiképen fölmerül mégis, de a véleményező orvos föl nem ismeri a fejlődésben levő bajt, s akkor is elitélik a beteget; vagy végre fölmerül a kétely, az orvos föl is ismeri, de az initialis vagy prodromalis stádium bizonytalan természeténél fogva egész határozottsággal nem tudja körülírni az elmezavart, úgy hogy mind az, a mit a szakértő orvos mondhat, a laikusra mindig csak a jósolgatás benyomását teszi. Miután pedig a jósolgatás vélemény számba nem mehet, ismét csak elitélés lesz a vége. Ezen eshetőségek nem logika formálta, kieszelt dolgok, hanem elég sűrűn előforduló tények. Legyen szabad az utolsóra nézve a 60-as évek végén Münchenben lefolyt Chorinsky-Ebergényi-féle sensationális bűnügyet felemlítenem. Megjegyzem, hogy abban az időben a para- lysist, mint kifejlődött súlyos elmebajt ismerték ugyan már, de annak bekezdő stádiuma, mint olyan, jóformán ismeretlen volt. S úgy történhetett, hogy az egyik szakértő, Morei, véleményében oda konkludált nagy emphasissal, hogy becsületszavára és orvosi 8
