Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 10. kötet (90-100. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 10. (Budapest, 1894)
Salgó Jakab: Kétes elmeállapotok a törvényszék előtt [90., 1893]
9 reputátiójára való hivatkozással állította, hogy Chorinsky gróf két év letelte alatt tébolydában fog meghalni. Természetesnek fogják találni, hogy daczára ezen rhetoribus fogásnak, a törvényszék ezen kijelentést is csak jósolgatásnak és nem véleménynek vette és Chorinskyt elitélte, a ki tényleg röviddel utána paraly- sisben tébolydában meghalt. Morei, a ki a paralysis bevezető stádiumát ugyan nem ismerte még, azaz annak határozott körvonalait meghatározni nem bírta, tapasztalatból annyit tudott mégis, hogy az ilyen fajta egyének, mint Chorinsky volt, rövid idő alatt elpusztulnak. Ezen tapasztalatának adott ő kifejezést a jóslatában, mely személyes tapasztalatnak ugyan elég, de véleménynek mégis kevés volt. ügy történik, hogy a paralysis bekezdő stádiumában oly gyakori lapsus memorise-k, melyek folytán a betegek pénzeket, értékeket vagy egyéb rájuk bízott tárgyakat félre raknak és később nem találják és azokról fölvilágosítást adni képtelennek; —úgy történik, hogy az incipiens paralytikus úton útfélen zsebre rakja a keze ügyébe eső, esetleg hasznavehetetlen tárgyakat, a nélkül, hogy tetten érve magyarázatot adhatna; — úgy történik, hogy az ilyen egyének, kiknél az elmebaj kissé mélyebben fekszik és azért első felületes vizsgálatra fel sem tűnik, diffamáló törvény- széki elbírálás tárgyaivá lesznek. A mi ilyenképen áll a terjedő hüdéses elmezavar nehezen megítélhető bekezdő stádiumára nézve, az ép úgy áll a chroni- kus tébolyod,ottság hosszú évekre terjedő fejlődése szakára. Itt is csak olyan lassan készülődik a szellemi egyéniség teljes átváltozása. A kínos érzések, az el-ellankadás, a gyötrő sensatiók, a kényszerérzetek és kényszerképzetek, a hangulat elváltozása, a gondolkozás szükebb határok közé való lassú korlátozása jóval megelőzik az egyes distinct téveszmék és káprázatok föllépését, mely utóbbiak különben eleinte csak múló jellegűek, de szokatlan- ságuk és idegenszerűségük által a betegeket a legnagyobb mértékben izgatják. De hozzá jön még, hogy tébolyodott, vesanus beteg betegségének első idejében távolról sem oly közlékeny, hogy kóros belső folyamataiba egykönnyen be lehetne tekinteni. Sőt a szabály az, hogy a beteg magába vonulva és környezetétől visszahúzódva a leggondosabban elzárkózik és különösen téveszméiről és káprázatairól senki előtt nem tesz említést, úgy hogy 9
