Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 10. kötet (90-100. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 10. (Budapest, 1894)

Salgó Jakab: Kétes elmeállapotok a törvényszék előtt [90., 1893]

i

tését és fölhasználását, valamint megbirálását az analog tapasztalatokból merített szempontok határozzák meg.

Egészen másként áll a dolog az objective kétes elmeállapotokkal. melyek a psychiatria saját intim ügyeit képezik és a melyekre röviden rámutatni akarnék e helyen, mert a milyen problémáit képezik az elmekórtani kutatásoknak, ép oly fontosak lehetnek a praktikus jogszolgáltatásra.

A «kétes» elmeállapotoknak egy nagy csoportját képezik mindenekelőtt az elmebajok bekezdő stádiumai. Kórtani törvénynek lehet tekinteni azt, hogy egy betegségnek fejlődésében annak későbbi lefolyása előre veti árnyékát, azaz: a mely betegség lassan, lappangva fejlődik, annak további lefolyása is lassú és hosszadalmas. Az elmebajok legynagyobb része hosszú, chro- nikus lefolyású, fejlődésük is olyan lassú és első bekezdésük oly nehezen észrevehető, hogy igen gyakran észrevétlen marad is. A betegség kitörése és első kezdete közt oly nagy idő és különösen a szellemi individualitás oly fokozatos elváltozása fekszik, hogy az ép és később határozottan elmebeteg embert egymással összehasonlítani teljesen lehetetlen. A elmebeteg ember személyisége alig nyújt már mértéket a megbetegedés előtti egyén meghatározására. A psychikumnak ezen nagy és bomlasztó elváltozása nem folyik le egyszerre és nem is ugrásokban, hanem lassan, észrevehetetlenül szedegeti ki az ép individualitás egyes alkatrészeit és azokat kizökkentve és fölcserélve és részben pusztítva kivetkőzted az egyént előbbeni formájából és lényegéből. Nem úgy van az, hogy a ma életerős, munkabíró és éles eszű ember holnap, paralysisbe esvén, egyszerre csak a legképtelenebb nagyzási téveszméket nyilvánítaná s annyira buta lesz, hogy életkorát sem tudja bemondani. Az elme épségétől ezen feltűnő tünetekig egy, évekre terjedő bosszú szenvedés útja fekszik.

Es úgy a mint a terjedő büdéses elmezavarral van, ép úgy áll a dolog a még hosszadalmasabb lefolyású chronikus tébolyo- dottsággal. A milyen világos és félreismerhetetlen a teljesen kifejlődött tébolyodottság kórképe a halluczinátiók és téveszmék rendszeresített lánczolatával, ép olyan homályos annak első be kezdése. A tulajdonképeni chronikus tébolyodottság, a «délire chronique á évolution systématique» azon stádiumától, melyben hypochondrikus. üldöztetési, nagyzási és befolyásoltatási tévesz7