Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 10. kötet (90-100. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 10. (Budapest, 1894)
Laufenauer Károly: Kétes elmeállapotok a törvényszék előtt [92., 1893]
9 nelmi áttekintést kell adnom. Ezelőtt 10—12 évvel a szakértő elmeorvosok törvényszékeinknél teljesen hiányoztak; legalább büntető-ügyekben teljesen hiányoztak. Véleményeket adtak általunk igen tisztelt törvényszéki orvosok, kik azonban gyakorlatilag a klinikai elmekór- és gyógytannal soha sem foglalkoztak és részben okozói és előidézői voltak azon nem kedvező véleménynek, melynek utóhangjait még most is hallhatjuk, hogy orvosi véleményeink formailag is nagyon fogyatékosak. Ez nekem feltűnt, mikor megkezdtem működésemet. S mi volt ennek eredménye: Az, hogy mint statisztikailag ki lehet mutatni a régibb időben feltűnő sok elitéltet szállítottak tébolydába a börtönök és fegyházakból, kikről evidens volt, hogy betegen mentek be a fegyházba vagy börtönbe. Ha a mostani javult állapotokat összehasonlítjuk az akkoriakkal, azt találjuk, hogy ez arány leszállt egy harmadára. A fővárosi elítéltekből alig kerülnek tébolydába, s a vidékiekből is nagyon csekély, s nem oly feltűnő számban, mint régente. Ez mindenesetre javulást jelent. Később mikor már többen — nem épen magamról szólok, — megjelentünk itt a küzdtéren, kik külföldön tanultunk és behatóbban foglalkoztunk kétes elmeállapotokkal, ellentétes áramlat állott elő. Ekkor majd minden egyes esetben hajlandók voltak a védők, sőt még a bírák is belemenni abba, hogy vádlott elmebeli állapota orvosilag megvizsgáltassák, pl. emlékezem egy esetre, mely akkor általános feltűnést keltett, hogy egy nőt, ki hysterika, de különben elitélendő volt, azért, mert ott nyomban hypnotizálható volt, azonnal fölmentették, pedig ez a beszámíthatóságot legkevésbbé sem korlátolja: — ismeretes, hogy hypnotizálás által lehet gonosztevőket nevelni mesterségesen; de hogy valaki azért, mert hypnotizálva volt, a büntetés alól felmentessék, az nem megy; és egy darabig azt láttam, hogy a hystérikákat sorban mentették fel a törvényszékeknél orvosi vélemények alapján. Ha valaki, mint orvos-szakértő arra az álláspontra helyezkedik, a melyen vannak elismert szaktekintélyek is, hogy t. i. a hysteria elmebetegség, akkor én ezen eljárást még értem, habár a felfogást ópenséggel nem osztom ; a hystériánál nézetem szerint mindig meg lehet állapítani a határvonalat, mindig meg lehet különböztetni, hogy mikor elmebeteg az illető s meddig ép elméjű; mert ha általában elfo4'.)
