Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 10. kötet (90-100. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 10. (Budapest, 1894)
Laufenauer Károly: Kétes elmeállapotok a törvényszék előtt [92., 1893]
10 gadjuk azt, hogy a hysteria és neurasthenia az elmebetegségek csoportjába sorolandó: akkor Pestnek felét elmebetegnek kellene nyilvánítani s alig akadna ember, kit ellehetne Ítélni, mert mindenkire rá lehet fogni, hogy egy kicsit hysteriás, vagy neurasthenias. De, tisztelt teljes ülés, sokat foglalkozva e bajokkal, azt kell állítanom, hogy vannak esetek, hol ténylegesen a hysterilms és neurasthénikus egyéneknél a korlátozott büntethetőségnek van helye egész jogosan, egész méltányosan; mert ha betekintünk az ilyenek kedélyvilágába, s látjuk, hogy náluk az akaratelhatározás változása mily gyorsvonat-sebességgel megy végbe s hogy az ideges ember egy perez alatt sokszor a legnagyobb bűntényt minden meggondolás nélkül követi el, s ha az ember megvizsgálja s testileg is látja a koros jeleket: mint orvos-szakértőnek határozottan oda kell nyilatkoznom, hogy ezen egyes súlyosabb esetekben a korlátozott büntethetőséget határozottan fentartom és ajánlom. Ugyanezen megítélés alá esik a neurasthenia, a mi nem egyéb, mint a férfiak idegessége — az csak szokás, hogy az idegességet nőknél hystériának, a férfiaknál neu- rasthéniának nevezzük. Mielőtt felszólalásomat megkezdettem, volt szives épen dr. Illés úr fölvetni azt a kérdést, hogy az epilepszia — nehézkor — orvosi szempontból miféle elbírálás alá esik, hogy elmebajnak tekintendő-e, vagy pedig egészségesnek lehet mondani az epileptikust, elmebeli működését illetőleg. E tekintetben hallottam múltkor dr. Illés úr előadásában, mikép részletezte а ргш- és postepileptikus állapotokat s az epileptikus-roham alatti zavart. Pótlólag annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy az epileptikusokat általában és összeségükben elmebetegeknek tartani nem lehet, csakis azok sorolhatók az elmebetegség fogalma alá, kiknél tényleg a rohamot megelőzőleg, vagy a roham alatt, vagy után izgatottság tünetei lépnek föl; másodszor azokat az epileptikusokat tartjuk elmebetegeknek, kiknél kisebb fokú elmegyengesóg mutatkozik évek múlva; tudjuk, hogy az ilyenek 8—10 év múlva elmegyengeség jeleit mutatják, ostobaságokat kezdenek elkövetni, józan észbeli tehetségüket elvesztik. Ez a két lehetőség van; ezen túl van az epileptikusoknak egy nagy csomója, kiknél tulajdonképi elmebajról szó sem lehet, mert elmebeli tehetségeik teljesen épek; kifejlődik ugyan az epileptikus jellem, a mely abban áll, hogy egy kicsit 50
