Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 10. kötet (90-100. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 10. (Budapest, 1894)
Salgó Jakab: Kétes elmeállapotok a törvényszék előtt [90., 1893]
5 Rendes körülmények között ugyanis úgy áll a dolog, hogy a törvényszéki ügy egyik fő vagy mellékkérdése, melynek megoldása más tudomány körébe vág, különös specziális szakemberek által lesz megoldva, mely megoldás annyira a mennyire alapját képezi a további judikaturának. Ha pl. törvényszék előtt az a kérdés merül föl, hogy a corpus delicti-t képező fegyverből történt-e lövés és a puskamüves szakember azt állítja, hogy nem, akkor ezen kérdés véglegesen el van intézve a puskamüves szakember tapasztalata szerint. Ha valamely színes foltról kétes, hogy vér-e vagy nem, akkor a szakember véleménye véglegesen dönt; ha a körül forog a kérdés, hogy valamely nő szült-e vagy nem, hogy valamely magzat élt-e vagy nem, — mindezen esetekben a specziális szakvélemény dönt és nincs az a jogi képviselő, a ki a szakember véleményét kétségbe vonni megkísérelné. És szó sem fér hozzá, hogy ez így rendben van. Mert hogy a jogtudomány egy fölmerült kérdésben segítséget kér egy másik tudományágtól, avval meg van mondva az, hogy ö illetéktelennek tartja magát ezen specziális kérdésnek eldöntésére, hogy az ő tudományának nincsen sem útja, sem módja annak megbízható megoldására. Az elmeállapot elbírálásában a törvényszéki gyakorlat más utakon halad. Elismeri ebben is azt, hogy valamely egyénnek elmebeli állapotát elbírálni, megítélni nem tudja, segítségért hívja itt is azt, a kitől felvilágosítást vár, az orvost, de az orvosi véleményt csupán «becses anyagnak» tekinti és az orvosi vélemény értékét meghatározni, annak felülvéleményezését magának fenntartja. Hogy az ilyen eljárásban mily nagy az ellentmondás, az elég vüágos. Mert egyrészt szakember véleményét kéri azzal, hogy az elmebeli állapot megítélésére a jogtudomány nem vezet, másrészt meg nemcsak, hogy az elmeállapotot megítéli, de azonfölül arra is érez hivatást és elég gyakorlatiasságot, hogy az orvosi véleményt fölülbírálva, azt meg is korrigálja. Miben rejlik ennek a föltűnő tapasztalatnak oka ? A jogtudomány képviselői azt állítják, hogy a psychiatria, mint szaktudomány megbízhatatlan, mert nincsenek még szorosan megállapított tudományos elvei, mert maga is még fejlődésben van, mert végre a határvonal az elme épsége és kóros elváltozása közt nincsen élesen kimutatva és ki sem is mutatható. És ez tényleg úgy van. Csakhogy ezen tény a jogtudomány képviselőinek felfogása ellen 5