Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 10. kötet (90-100. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 10. (Budapest, 1894)
Laufenauer Károly: Kétes elmeállapotok a törvényszék előtt [92., 1893]
4 egyén elmeállapotára vonatkozólag is mintegy kritikát gyakorol az orvos mellett és az orvos felett. A mi az elsőt illeti, hogy a biró a konkrét esetben az orvosi vélemény logikai részét kritika tárgyává teszi, azt én nagyon helyesnek, elfogadhatónak tartom. Az orvosi véleménynek egyáltalában oly lánczolatos okozati összefüggésben kell mondva vagy írva lenni, hogy annak logikáját mindenki megérthesse, helyeselhesse vagy elvethesse. A mi a dolognak második részét illeti, hogy a biró adott esetben superponálja magát az orvos-szakértő felett és a véleményben kifejtett tudományos nézeteket is kritika tárgyává teszi, ezt én helyesnek nem tarthatom azért, mert épen az elmeállapotok megítélése már egymagában, ha rendes elmeállapot megítéléséről van is szó, orvosi szakismereteket s több évi gyakorlatot igényel. Ha pedig kétes elmeállapotról van szó, akkor nem túlzók, ha részemről ezek helyes megítéléséhez legalább is két évi kizárólagos szakgyakorlatot, pl. elmegyógyintézetben, tartok szükségesnek még orvos számára is, hogy helyes véleményt adhasson. Más megítélés alá esnek a közönséges elmebajok és elismerem, hogy ezekre vonatkozólag ép úgy, mint más testi bajoknál is, a laikus néha eltalálhatja a bántalom természetét. Tudjuk azonban, hogy e kétes elmeállapotú bűntettesek, s a gonosztevő elmebetegek a legkomplikáltabb, leghomályosabb betegségi állapotokat mutatják, úgy, hogy itt annak megmondása, hogy egészséges-e, vagy beteg az illető, a legnagyobb nehézségekbe ütközik az orvos előtt is, úgy hogy az orvosnak is napokig, hetekig, sőt hónapokig terjedő megfigyelési időre van szüksége, hogy helyes véleményt adhasson. De a mennyiben adott esetben a biró mégis bele megy abba, hogy kritizálja az orvosi vélemény tudományos részét, annak némi psychikus alapját látom a következőkben. Utóvégre látjuk azt, hogy a nagy közönség — és itt nem a bírói karról beszélek — az elmeállapotok megitélésénél ösztönszerűleg helyes úton jár és nagyjában egészben véve a laikus ember igen sokszor megtudja mondani, hogy ez az ember elmebeteg, a másik egészséges. Ezt az iskolából hoztuk magunkkal. Már az iskolában a gyengébb fejüeket kitaláljuk és azok csúfság tárgyai lesznek. Es ha az 44
