Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 10. kötet (90-100. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 10. (Budapest, 1894)

Salgó Jakab: Kétes elmeállapotok a törvényszék előtt [90., 1893]

inkább állhat ez büntetőjogi kérdésekben. Hogy bizonyos külső ismertető jelek bizonyos nagy számban előfordulnak büntető eljárás alá kerülő egyéneknél, ez lehet magában véve érdekes lelet, de hogy az ilyen vizsgálatok nyomán kiderített adatok nem képeznek olyanforma logikai ítéletet, melyet egyszerűen meg lehetne fordítani, az kétségen kívül áll. Úgy mint, bizonyos határokon belül, valamely koponyaeltérés nem jelenti per se az elmebeli kóros eltérést, ép úgy nem jelezheti egy anthropologiai leletnek nézett külső jel, bármilyen föltűnő is legyen az, a bűnös hajlamot ott, a hol az ilyen hajlam kifejezését észrevenni nem lehetett.

De az említett modem irány, mely a jogtudománynak iránya és a természettudománytól csak az anyagot és a vizsgálódás methodikáját kölcsönzi, nem teremti meg a kétes eseteket és pedig azért, mert arra, a mint már mondtam, a szellemi műveletek pathologiája, az elmekórtan még nincsen elkészülve. Mert a mint nem képezik a büntetőjogi eljárás alá jutott egyének az ú. n. anthropologiai vizsgálat nyújtotta érdekes adatok egy szoros értelemben vett inductiv vizsgálódásnak eredményét, úgy nem is lehet azokat az egyes esetben használni vagy plane irányadóknak venni. És így nem is ezen a téren lelhetők föl a «kétes esetek». A «kétes» elmeállapotok nem egy theoretikus fogalomnak, vagy egy tudományosan kiczifrázott előítéletnek kifolyásai, hanem gyakorlati esetek, melyekkel minden nap találkozunk. Ezen esetekben a kételyek mibenlétét és eredetét keresni és felmutatni, kétes jellegük okát kifürkészni a praktikus jogtudománynak állhat érdekében s így most már ezekre akarok rátérni.

Ha arról van szó, hogy valamely elmeállapot törvényszéki elbírálása kétes, akkor ezen kétes jellege lehet vagy subjectiv, vagy pedig objectiv. A subjectiv kételyek, mint az már az elnevezésben bennfoglaltik, a személyekben rejlenek; az objectivek pedig az elbírálandó elmeállapotban magában. A kérdés meritumát véve tekintetbe: tárgyalásunk keretébe csupán az objective kétes elmeállapotok tartoznának; de tudják a jogtudomány képviselői úgy, mint az elmekórtani szakértők tapasztalatból, hogy psychiatrikus kérdésekben a subjectiv kételynek is jutott szerepe és azért néhány szóval ezekről is meg kell emlékeznünk.

i

4