Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 10. kötet (90-100. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 10. (Budapest, 1894)
Illés Károly: A kétes elmeállapotok orvosi s bírói megítélése [91., 1893]
10 ható-e azután, hogy ezen a reá nézve idegen téren gyakran vereséget szenved, hogy a bíróság megállapítja a beszámíthatást ott, a hol a szakértő ezt kizártnak nyilvánítja, vagy megfordítva? Ez sem nem csodálandó, sem nem helytelenítendő. Ez csupán helyreállítása annak a természetellenes viszonynak, a melyet a szakértők helytelen túlterjeszkedése az orvos és biró közreműködésében létrehoz. Maradjon mindegyik a saját területén: akkor az efféle inkonveniencziák nem fognak többé előfordulni. De melyik hát az a terület, a melyiken az orvos-szakértő otthon van, ha kiveszszük kezéből a beszámíthatóság s az akarat elhatározási képességének megállapítását? Erre a kérdésre Salgó tanár úr elmekór tan czímü kitűnő munkájában találtam meg a legtisztább feleletet, melynek lényegét a következőkben foglalom össze. У. Salgó tanár úr szerint a kérdés, melyet a bíróság a szakértőhöz intéz, csak az lehet, hogy bizonyos egyén az igaszság- szolgáltatásra nézve fontos időpontban épelméjű vagy elmezavart volt-e, a szakértő pedig erre csak igennel vagy nemmel válaszolhat. Ezek szerint az orvos-szakértői vélemény tartalma elme- betegség esetén első sorban a kórtünetek kimutatása és természetrajzi leírása legyen; másodsorban pedig a kórtünetek fejlődése, lefolyása és az elmezavar keletkezésére és kitörésére vezetett előzményes adatok föltüntetése alkotják az orvosi vélemény nélkülözhetetlen részeit. Az elmebetegség megnevezése is értékes része lehet a véleménynek; minthogy azonban az elmebetegségek csoportosítása és elnevezése tekintetében ma még az elmeorvosok közt sincs egyetértés, s minthogy előfordulnak elmebajok, a melyek a divatozó elnevezések egyike alá sem szubszummálha- tók: ennélfogva ezt a kelléket lényegesnek nem tekinthetjük. Legnehezebb az egészség vagy betegség orvosi konstatálása az úgynevezett kétes elmeállapotokkal szemben, midőn a kórtünetek elmosódottak, a szokott typustól eltérők, stb. De habár ily esetekben, a melyek rendszerint az épelméjűség és elmezavar közötti határ területén találhatók, az orvos feladata tetemes nehézséggel jár: mindazonáltal az avatott szakértő a biztosan kimutatható kóros tünetek eseteiben ki fogja mondhatni az elmebaj létezését; ha pedig ez nem lehetséges, mert a tünetek £S