Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 10. kötet (90-100. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 10. (Budapest, 1894)

Illés Károly: A kétes elmeállapotok orvosi s bírói megítélése [91., 1893]

i

tetszésnek adott kifejezést Salgó tanár úr is, midőn egyebek közt a következőket mondta:

«Ha az a kérdés merül föl a törvényszék előtt, hogy valamely fegyverből történt-e a lövés, s a puskamüves azt állítja, hogy nem: akkor e kérdés véglegesen el van intézve a szakember tapasztalata szerint. Ha valamely színes foltról kétes, hogy vér-e vagy nem: a szakértő véleménye határoz; s ha a körül forog a kérdés, hogy valamely nő szült-e, s hogy valamely magzat élt-e vagy nem: mindaz esetekben a specziális szakvélemény dönt, s nincs az a jogi képviselő, a ki a szakember véleményét korrigálni vagy kétségbevonni megkísérelné.

Az elmeállapot elbírálásában a törvényszéki gyakorlat más utakon halad. Elismeri ebben is azt, hogy valamely egyén elmebeli állapotát megítélni nem tudja, segítségre hívja itt is azt, a kitől felvilágosítást vár: az orvost, de az orvosi véleményt csak becses anyagnak tekinti, s annak értékét meghatározni magának fentartja. Hogy az ily eljárásban mily nagy az ellenmondás: az elég világos; mert egyrészt a szakértő véleményét kéri azzal, hogy az elmebeli állapot megítélésére a jogtudomány nem vezet: másrészt meg, nemcsak megítéli az elmeállapotot, de még arra is érez hivatást, hogy az orvosi véleményt fölülbírálja és megkorrigálja. »

Ezt mondta Salgó tanár úr, és ezzel kétségkívül kemény ítéletet mondott a jogtudomány képviselői fölött. Természetes, hogy ez az ítélet sokaknál visszatetszést szült. Meggyőződésem szerint azonban e visszatetszés csak félreértésből származik, mert Salgó úr más irataiban akként körvonal ózta a szakértő és a bíróság hatáskörét, hogy ezzel szemben az ő álláspontja, melyet a szakértői vélemény érinthetetlen volta mellett elfoglalt, bizonyos mértékig teljesen igazolt.

Felszólalásom czélja tehát ezúttal kiválóan az, hogy a dolgot ebben az irányban tisztába hozzam, s ezzel kapcsolatban az orvosszakértő és a bíróság hatáskörét a kétes elmeállapotok megítélése tekintetében körvonalozzam, előzőleg azonban szabadjon néhány megjegyzést tennem a felhozott példákra, az azokra vonatkozó szakértői vélemények bírói, illetőleg jogászi mérlegelésére.

II. Történt-e lövés valamely puskából, — vérfolt-e valamely