Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 10. kötet (90-100. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 10. (Budapest, 1894)
Illés Károly: A kétes elmeállapotok orvosi s bírói megítélése [91., 1893]
5 színes pecsét, — élve vagy halva született-e a gyermek, s szült-e valamely nő vagy nem: ezek kétségkívül mind olyan kérdések, a melyeknek eldöntése a szakértő, névszerint a puskaműves, a vegyész és az orvos hatásköréhez tartozik. Sőt minthogy mindezek csupán ténybeli, mondhatnám technikai kérdések: azt is szívesen konczedálom, hogy eldöntésükre csupán a szakértő van hivatva, s a mit ez szakismereteinél fogva indokoltan állít: azt a bíróság nem lehet hivatva megkorrigálni. De mindezt elismerve, még sem lehet feltétlenül azt állítani, hogy az ily vélemények a bíróság fóruma előtt «noli me tangere» gyanánt tekintendők, s hogy midőn például attól függ valakinek elitélése, hogy történt-e lövés a puskából, s hogy vér- folt-e az észlelt pecsét: ez esetben vádlott szükségképp elitélendő volna, ha a szakértő azt mondja, hogy igen is történt lövés, s hogy valóban vérfolt van a vizsgált ruhadarabon. Az ilyen véleményt mindenkor bizonyos szakértői vizsgálat (pl. a vérfoltnál vegyi elemzés) szokta megelőzni, s a szakértő csak vizsgálatának adataiból vonja le következtetéseit. Tehát a dolog bizonyos logikai prozessuson megy át, mielőtt határozott véleményben nyerne kifejezést. Ámde ez a prozessus lehet többé vagy kevésbé tökéletlen és sok esetben kétséget támaszthat a bíróban az iránt, vájjon maga a szakértő is teljesen bizonyos volt-e abban, a mit állított, vagy inkább csak a valószínűséget, az igazság látszatát mondta ki valódi igazság gyanánt. A mint ily kétségek felmerülnek: ezek iránt a bíróság, vagy esetleg a vádló, illetőleg a védő, jogosítva van a szakértőtől felvilágosítást kérni, — s ha már most a szakértő eredetileg elfoglalt álláspontjával szemben ingadozást tanúsít, azt bizonyos tekintetben módosítja vagy rektifikálja: ekkor a bíróság nagyon is meggondolja a dolgot, mielőtt az ekként meggyöngitett szakértői véleményt ítéletének alapjául elfogadná. Tehát még az ily kérdésekben is helye van a kétségek fölvetésének és a kritikának. De ez a kritika természetesen csak negativ eredményekre vezethet. A bíróság kimondhatja azt, hogy mellőzi a vádlottra nézve terhelő, de különben nem teljesen megbízható szakértői véleményt, ellenben nem mondhatja ki a szakértővel szemben, hogy pl. a folt, a mely szerinte nem vér, mégis vérfolt, vagy hogy ahol-
