Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 10. kötet (90-100. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 10. (Budapest, 1894)

Illés Károly: A kétes elmeállapotok orvosi s bírói megítélése [91., 1893]

Dr. Illés Károly!

I. Az a tartalmas előadás, a melyet Salgó Jakab tanár úr e helyen nem rég a kétes elmeállapotok szakértői és birói megítéléséről tartott, sok tekintetben felhívja a jogászok figyelmét. Meg fognak tehát bocsájtani, ha ehhez a kérdéshez utólagosan hozzászólok.

A jogászok a szakértőkkel együtt vannak hivatva a bíróság elé került kétes elmeállapotú egyének sorsa felett dönteni. A szakértő meghatározza a bajt, s kimondja arról véleményét; a bíróság pedig Ítél e vélemény, s az azt támogató vagy lerontó adatok alapján. A döntő szó tehát a bíróságé; s ha mégis azt tapasztaljuk, hogy ily esetekben rendszerint a szakértő véleménye jut elismerésre: ez csak természetes következménye annak, hogy minden betegség, tehát az elmebetegség megítélése tekintetében is, az orvost illeti meg a nagyobb tekintély, mert ezen a téren tulajdonképpen ő van otthon, míg a jogász, bármily tapasztalt legyen is, mindig csak laikus gyanánt szerepel.

De azért gyakran megesik az is, hogy a bíróság nem csatlakozik a szakértő véleményéhez és vagy elitéli azt, a kit az orvos elmebetegnek és beszámíthatatlan állapotban levőuek nyilvánít, — vagy megfordítva: felmenti azt, kinek elmeállapotát a szakértő nem tartja olyannak, a mely a beszámítást kizárná. Az ilyen eltérések pedig a bíróság határozatai, s a szakértők véleményei között annál gyakoriabbak, minél kevésbé tölti be hivatását akár az egyik, akár a másik, s minél inkább elmosódnak a határok, a melyeket egyfelől a szakértőnek, másfelől a bíróságnak respektálnia kellene, nehogy illetéktelenül egymás területére csapjanak át.

De bármi legyen is az eltérés oka: ez mindig visszatetszést szül a szakértőknél, kik az ily birói arbitriumban a jogtudomány önkényes beleavatkozását látják az orvosi tudományba. E vissza21 1*