Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 10. kötet (90-100. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 10. (Budapest, 1894)

Salgó Jakab: Kétes elmeállapotok a törvényszék előtt [90., 1893]

tabb eszü embernél a mindennapi élet eseményeiből mint állandó kincse a szellemi élet tartalmának leülepszik, a tapasztalat, melyet adandó hasonló alkalommal okulásképen használhatna, arról az imbecilisnél nincs szó. Ugyanevvel a szóval, egy s ugyanazon módon rászedhetik tízszer, egy s ugyanazon módon követi el büntetendő cselekményeit számtalanszor daczára annak, hogy cselekményeiért mindannyiszor kijárt a büntetés. És a gyönge- elméjü minden cselekedete és ezért minden bűnös cselekedete is magán hordja az aránytalanság, a legszembeötlőbb disproportio bélyegét, egészen megfelelően szellemi qualitásainak. Úgy, hogy nem a büntetendő cselekmény mint olyan, vagy annak halmozódása jellemzi a gyöngeelméjüséget és nem is ezekben rejlik a kórforma charakteristikuma, hanem a cselekedetek mivoltában, akár a törvénynyel való összeütközésre vezet, az, akár nem. Mert ha a gyöngeelméjü egyén imádottjának pl. drága bokrétát hoz azon a pénzen, a melyet egy félórával előbb tőle kölcsönvett, vagy ha téli kabátját vagy egyéb szükséges és értékes tárgyát eladja, hogy rajta claque-ot vegyen, vagy ha édes atyja ládáját feltöri és onnan pénzt lop, hogy azt születés napjára ékesen kirakott revolverrel meglepje, vagy ha boldog boldogtalannak váltókat ir alá nevetséges nagy összegekre, hogy egy kis összeget megkaparithasson, melyen végére nem is ő maga, hanem egész más valaki mulat, akkor mindezekből és ezekhez hasonló ténykedéseiből a legvilágosabban kiri a disproportio az eszköz és a czél között és kirí az ítélet kóros fonáksága, mely a kettő közötti tátongó űrt észre sem veszi. Es mert minden emberi cselekedet, melynek rugói, iránya és czélja homályos első sorban föltűnő és másodsorban föltűnő és szokatlan természete folytán nemcsak collisióba hozza a cselekvőt a társadalommal, hanem elmeállapotát illető kételyeket is ébreszt, azért képezik a gyöngeelméjüek ténykedései annyiszor vita tárgyát a jogszolgáltatás és pcychiat- ria combinált fóruma előtt; tehát nem azért, mert rosszat és büntetendőt tesznek, hanem azért, mert a mi rosszat tesznek, azt rosszul is teszik, mert meg nem felelő eszközökkel törekednek meg nem felelő czélok elérésére, mert teljesen a percznyi érzéki benyomások behatása alatt állanak és mert ténykedései a reflexmozgások mechanismusára emlékeztetnek, melyben az ingert a mozgás minden közbeeső gátlás nélkül követi, egészen eltérően