Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 10. kötet (90-100. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 10. (Budapest, 1894)
Salgó Jakab: Kétes elmeállapotok a törvényszék előtt [90., 1893]
17 az épelméjű bűnösöktől. Ebből is látszik, mennyire nem illik ezen egyénekre az «erkölcsi elmezavar» külömben is phantas- tikus és minden psychiatriai tapasztalattól messze távol eső fogalma. Mert úgy a mint a jó erkölcs nem synonym az épelmé- jüséggel és azt nem garantirozza, ép úgy nem bizonyíthatja a roBz erkölcs az elmebetegséget, mert az erkölcs nem orvosi fogalom. Az elmekórtan csak annyiban foglalkozik az egyén ténykedésével, amennyiben a kóros állapotnak kifolyását és nyilvá- nulását látja benne és a kóros állapotból magyarázhatja esetleg a bűnös tettet, de nem megfordítva. Az orvosi vélemény súlypontja ez okból nem az egyén inkrimált tetteiben fekszik, hanem a betegség gyökereinek föltárásában, fejlődésének kimutatásában, tüneteinek demonstrálásában és amennyire lehet, ezen tünetek mechanismusának magyarázatában, A ki megfordítva teszi és a bűncselekmények halmazából indul ki, hogy ezekkel bizonyítsa a kóros elmeállapotot, az farkánál kantározza föl a lovat és nem tesz jó szolgálatot a jogszolgáltatásnak, de még kevésbbé a psychiatriának. Az elmekórtani véleménynek, különösen «kétes elmeállapotok» megítélésében, legerősebb oldala a kizárólagos tapasztalatból merített orvosi adatok demonstrálása a jogi igényeknek is legjobban felel meg és a legbiztosabb vezérfonalat nyújtja a konkret esetben akkor, ha szaktudománya határain belül marad s a meglepő szellemdus következtetéseket az ilyenekben gyakorlottabb jogi képviselőkre bízza. (Éljenzés.) 4 17
