Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 10. kötet (90-100. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 10. (Budapest, 1894)
Salgó Jakab: Kétes elmeállapotok a törvényszék előtt [90., 1893]
1 о ható, Nem mintha az imbecillitas tünetei nem volnának nagyon is feltűnők és szembeötlők,— sőt inkább olyan természetűek hogy az általános figyelmet a legnagyobb mértékben magára vonják. De azoknak értelmezése és elbírálása ingadozik. Ingadozik pedig azért, mert a gyöngeelméjüséget nagyon is az elnevezése után szokták megítélni és a szellemi kapacitás kisebb méreteivel ösz- szecserélve, azt a szellemi korlátoltsággal azonosítják. Hogy pedig az emberi társadalom a korlátoltságnak a már meglévő kiváltságain fölül nem hajlandó még a beszámithatatlanság kiváltságát is megadni, az természetes és érthető. Csakhogy a szellemi korlátoltság és az imbecillitás, vagy kóros elmegyöngeség nem csak, hogy nem azonos két dolog, de egymáshoz semmiben sem hasonlít, úgy a mint nem hasonlít a gyengébb izomzatú és kisebb erejű ember, de különben egészséges szervezetű ember ahhoz, a ki gyermekkori agy vagy gerinczagybeli kóros folyamatok folytán, vagy pedig később szerzett súlyos bajok után szervezetében lefogyván, többé vissza nem szerzi előbbi munkaképességének arányait. Mindenek előtt megkülönbözteti a kettőt egymástól az, hogy a korlátolt szellemi képességnek lehet és jut is munkakör, habár a munkakör a munkaképességhez képest szerényebb méretekhez kénytelen alkalmazkodni. A kórosan elmegyönge, az imbecillus egyén, daczára az összehasonlíthatatlanul nagyobb szellemi tehetségnek, rendezett és rendszeres munkára mindig képtelen, bármilyen kicsire is szabjuk a munkát. A korlátolt eszüség a receptivitás kisebb terjedelmében gyökerezik, azaz: bizonyos és szükebbre szabott határokon túl a szellemi elsajátítás nem terjedhet, de a mit elsajátított, azt föl is tudja használni. A gyöngeelméjü ellenben receptivitás dolgában sok esetben semmiképen nincsen korlátozva; megtanulhatja nemcsak az elemibb tudományokat, hanem elsajátíthatja a legbonyolultabb ismereteket, sőt egyes irányban középen fölüli tehetséggel is bírhat, — de az elsajátított ismereteket önállóan fölhasználni nem bírja. Megtanul több nyelvet, de olyan nyelvet nem tud, melyben gondolatát ki tudná fejezni; elsajátítja a felsőbb fokú nevelést, de észjárásban, ítéletben messze mögötte marad a nevelésnek; emlékezete néha bámulatos, de a mindennapi életben ma elfelejti a tegnapot és a ma tapasztaltakat holnap már nem tudja. A gyöngeelméjünek nincsen tapasztalata. Az a mi a legkorlátol15
