Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 10. kötet (90-100. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 10. (Budapest, 1894)
Salgó Jakab: Kétes elmeállapotok a törvényszék előtt [90., 1893]
10 nem egyszer tapasztaljuk, hogy egy ilyen nyugodtnak, munkásnak és rendesnek látszó ember egy véres szörnytettel meglepi a világot, melynek indokai teljesen homályosak, melynek psychi- kai rugói rejtélyesek és melyeket a szakszerű megfigyelés is csak hosszú és beható vizsgálat után tud kimutatni. De nemcsak a tulajdonképeni értelemben volt chronikus elmebajoknál van ez így, hanem az ú. n. akut lefolyásúaknái is. Mert kevés kivétellel a heveny elmezavarok sem törnek ki egyszerre és váratlanul. Azokat is megelőzi egy bár rövidebi), de mégis legalább hetekre terjedő bevezető stádium, melyben az elmezavar világos tünetei még hiányoznak, de melyben a megbetegedő félben lévő egyén szellemi habitusa lassan és fokozatosan átváltozik, és mely átváltozásban felmerülhetnek olyan cselekmények, melyek az illetőt összeütközésbe hozzák a társadalmi renddel. Legyen szabad itt az egyszerű mániát bevezető abnormis lelki- állapotra utalni, melyben a kis fokozatban emelkedett hangulat, a fokozott jókedv, az agybeli psychikai folyamatok könnyebb lepergése a pajkosságnak, meggondolatlanságnak, a duhajkodó legénykedésnek és illemtelenségnek azt a képét öltik, melyben az elmezavarodottságnak demonstrálható világos tünetei még hiányoznak. És épen ebben a már kóros állapotban, melynek jelentősége a tapasztalt szakember előtt világos, a betegek igen sűrűn követnek el olyan kihágásokat és botrányokat, melyeket a társadalmi rend meg nem tűrhet. A teljesen öntudatosnak látszó és logikailag componált egyének fokozott önhittsége, féktelen elbizakodottsága es határt, korlátot nem ismerő vállalkozási merészsége okozza azt, hogy úton-útfélen összezördülnek, a közszemérme- tességet sértik, a legperverzusabb kalandokba bocsátkoznak, adósságokba keverednek, csalásokat követnek el és a legnagyobb mérvű zavarokból ki sem jönnek, mint mondom, a nélkül, hogy szellemi életük formai része kifogás alá eshetnék. Még nagyobbak a nehézségek azokban az esetekben, melyekben a kórkép a bevezetési phazis magaslatán túl nem is emelkedik. Az előbb említett esetekben az abnormis állapot további fejlődése meghozza egy bizonyos észlelési időn belül a teljes biztosságot. A kétes állapot tehát csak egy ideig tart, azon túl pedig a véleményezés nehézségekre nem akad. De az utóbb említett 10
