Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 9. kötet (83-89. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 9. (Budapest, 1893)
Neumann Károly: A Berni Egyezmény és a új vasúti üzletszabályzat [84., 1893]
6 galomban is a szállításra kínált árukat elfogadni és továbbítani; ép oly kevéssé volt biztosítva az egyenlő elbánás. Az egyleti üzletszabályzat is csak szerződési úton kötelezte az általa egyesített vasutakat arra, hogy egymástól a szállításokat átvegyék és továbbítsák. Előnye a közönség szempontjából mindössze az volt, hogy a szállító nem szorult Spediteur közbenjárására. De milyen volt a helyzet a vasútegyletben nem részes vasutakon való szállításnál? Itt teljes jogbizonytalanság uralkodott, melyet alig lehetne jobb példával illusztrálni, mint azzal, melyet a nemzetközi kódex egyik tervezője maga említ. Tegyük fel, úgymond de Seigneux, hogy egy küldemény fonal szállíttatik Antwerpenből Milanóba. Útközben minden határon kommiszionáriusra szorul a feladó ; hacsak a vasút el nem vállalta a Spediteur teendőit. Ez ismétlődik Sterpenich, Basel, Bellegarde, Modane határállomásokon. Belga területről indult a küldemény a code civil és code de commerce jogának uralma alatt. Sterpenichtől Baselig német területen, a német kereskedelmi törvény; Svájczban, Baseltól Bellegarde-ig az 1875. évi vasúti törvény, Belle- garde-tól Modane-ig franczia területen, a c. civil és a code de commerce, módosítva a vasúti 1845. évi reglement által, Modanetól kezdve Olaszországban ismét a code Napoleon, módosítva az olasz] belföldi regolemento által, volt alkalmazandó. De ha most perre kerül a dolog, melyik lesz itt az alkalmazandó jog ? Hogy kell érvényesíteni az igényeket? Hogy évülnek el azok? Mindezen kérdésekre az a felelet, hogy: bizonytalan ! Mit látunk, ha a főbb szóbajöhető kérdések jogi szabályozásán végigtekintünk? A szállítási kényszer elve létezik Németországban, Svájczban, Olaszországban. Belgiumban, valamint Francziaországban azonban nem oly határozottan. Franczia- országban egy főtörvényszéki döntvényen alapszik, mit ugyancsak egy főtörvényszéki döntvény megczáfolt. A rendelkezés tekintetében szintén ily kétesek a szabályok, Francziaországban a feladó rendelkezik, mig a lettre d’avis el nem küldetett. Németországban, míg a fuvarlevél a czímzettnek a rendeltetési helyen nem kézbesíttetett. 48
