Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 9. kötet (83-89. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 9. (Budapest, 1893)
Doleschall Alfréd: A gyermekvédelem ügyének törvényhozási szabályozása [83., 1893]
36 lották ki. Kiváltképen a már bűntettes fiatalság— mineurs délin- quants— kérdésével foglalkozott az 1890-ki szt.-pétervári congressus, amely «támaszkodva a római congressusnak fennebb idézett megállapodására, elismerte az állam kötelességeként megszüntetni a szülők veszélyes befolyását gyermekeikre vonatkozólag», a mely azoknak bünténykedésében legszembeszököbb módon nyilvánul. (Actes du Congrés pénitentiaire international de St. Pétersbourg, publiés per le Dr. Guillaume, 1892.) A kérdés a congressus előtt a következő általános formulában lett felállítva: «Comment pourrait on écarter Г infiuance pernicieusé des parents ou tuteurs sur leurs enfants on pupilles, lors de la libération Conditionelle de ces derniers et en général depuis l’expiration du terme de leur Condamnation, jusqu’á l’epoque de leur majorité?» Míg a véleményezők egyike azon elvet vitatta, bogy az atyai hatalom megszüntetése nem mondható ki csak annak alapján, mert a gyermek bűntettet követett el, de a bírónak nyomoznia kell azon állandó és kézzelfogható tényeket, melyek a szülők terhére megállapítandók, hogy t. i. gyermeküket bűnre ösztönözték, nevelését elhanyagolták, addig Bollet Henrik, a párisi felebbezési bíróság ügyvédje szerint abból kell kiindulni, hogy ha egy gyermek bűntényt követett el, akkor büntetésének kiállása vagy annak feltételes elengedése után a köz- igazgatás kötelessége a gyermeket nevelésére képtelen szülőinek vissza nem adni, míg a nagykorúságát nem érte el. A congressus az előbbi véleményhez csatlakozott és határozatilag kimondotta, hogy a mint a bíróság megállapította a szülők méltatlanságát és képtelenségét egy bűntettes fiatal nevelésére vonatkozólag, egyszersmind megállapítja annak hatósági neveltetésének tartamát, mely esetleg a gyermek nagykoráig terjedhet. Miután a szülői hatalommal járó kötelmek teljesítésének átvétele csak végső eszköz a gyermekek erkölcsös nevelésének biztosítása érdekében, annak kimondását — a mint azt a varsói jogtanár, Moldenliawer hozta javaslatba, — hogy a gyermeknek elítéltetése, javító vagy nevelő intézetbe való elhelyezése ipso facto, törvénynél fogva szüntesse meg a szülők ingerentiáját a gyermek sorsára és jövőjére vonatkozólag, a magam részéről sem pártfogolhatom ; mert a mennyiben a szülőknek társadalmi állása, hírnevük és vagyoni viszonyaik elegendő biztosítékot 36
