Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 9. kötet (83-89. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 9. (Budapest, 1893)
Doleschall Alfréd: A gyermekvédelem ügyének törvényhozási szabályozása [83., 1893]
35 büntető törvénykönyvben sem a büntető novella tervezetében rendelkezés nem tétetik. Pedig szinte önkénytelenül merül fel a gondolat, hogy mivel alig képzelhető, hogy folytonos kellő felügyelet, tisztességes példaadás és erkölcsös nevelés mellett a rosszra való hajlamok gyökeret verjenek és így azon körülmény, hogy egy gyermek, kinél a bünténykedés rendes motorai még nem érvényesülhettek, büncselekvényt követett el, egyenesen a neveltetési kötelezettségnek elhanyagolására vagy az avval való visszaélésre utal: ennélfogva, ha csak a büntetést és illetve a javító intézetbe való elhelyezést nem tekintjük önczélnak, gondolni kell vele, hogy ily gyermek oly környezetbe helyeztessék, melytől az elkövetett mulasztás jóvátétele, a kifejlett rossz hajlamok elfojtása várható. A tételes törvény hiányát pótolni igyekszik a javító intézetek alapszabályait tartalmazó miniszteri körrendeletnek azon rendelkezése, mely szerint a növendék elbocsátásakor, ha szülői nem élnének vagy oly életmódot folytatnának, mely a gyermek erkölcsi állapotára káros befolyással lehetne : köteles az igazgató oda törekedni, hogy a növendék az intézetből közvetlenül valamely képzettségének megfelelő tisztességes keresetmódhoz jusson s ezen czélból a növendék beleegyezésével a szegödményezési szerződés megkötését is közvetíti (1883. évi 48981. I. m. sz. körrendelet 51. §). Az intentio mindenesetre nemes és előrelátása bölcs, a rendelkezésnek nagy hiánya azonban, hogy a gyakorlatban kevéssé érvényesül, egyfelől mert az intézeti igazgatóra bízza oly dolgoknak megítélését, melyekről közvetlenül ismerete nem lehet, másfelől, mert a javító intézetből kikerült egyéneknek szerződési viszony utján való elhelyezése ezen intézetek s növendékei ellenében uralkodó bizalmatlanságnál és ellenszenvnél fogva leküzdhetlen nehézségekbe ütközik, — mely körülmények elegendő indokot szolgáltatnak arra vonatkozólag, hogy a javító intézetből még gyermek éveikben kikerült egyének további gondozásának kérdése kimerítő törvényhozási utón szabályoz- tassék. Ennek keretén belül azonban a figyelmet ki kell terjeszteni azon gyermekekre is, kik egy elkövetett bűncselekmény daczára életkoruknál és illetve szellemi fejletlenségüknél fogva semminemű kényszerítő eszközzel nem illettettek, nem különben azokra, a kik büntetésüket valamely letartóztatási intézetben ál35 3*
