Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 8. kötet (72-82. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 8. (Budapest, 1893)
Concha Győző: Az államhatalmak megoszlásának elvei [73., 1892]
46 mutat fel oly férfiakat is, a kik egyébként — sok tekintetben hálánkra és tiszteletünkre tartanak méltó igényt. Az újabb idő átvizsgálta és kimutatta a hibát; és habár Laband — mint az értekező úr szeretetteljesen állítja — az új alkotású német birodalom érdekei által vezettetve — az állam- hatalom egységét újra proclamálta: de az ő neve sem bizonyult elég hatalmasnak arra, hogy tana és érvei az alkotmánytan vitátlan thesisei közé bevétessenek; sőt utóbb Steinnek elmélete is, nemcsak kiegészítésre és rectificatióra, hanem — a leg- hivatottabb részről — egyenes és alapos czáfolatra is talált. Köszönet érte a tudós értekező úrnak, hogy a törvényhozói hatalom elsatnyulására, értéktelenitésére, mint az egységes államhatalom elvében rejlő tartalomra és származatra egyenesen rámutatott, s hogy ezzel, a közjog azon kiváló tanárai sorába lépett, a kik, habár nem tartják a Montesquieu által felállított triast kifogástalannak, sőt annak lényeges hibáját élesen kiemelik; de ép oly nyíltsággal és határozottsággal ismerik be: «hogy Montesquieu elméletének azon alapgondolata, mely szerint a törvényhozói, bírói és közigazgatási hatalomnak egy személyben összpontosítása minden szabadságot megsemmisít — ezen elmélet kiindulási pontja ma is az alkotmányos államnak, — a jelenkor államának.» Kiterjeszkedett az értekezés — a mint ez természetes — a bírói hivatásra is, ezt illetőleg azokhoz csatlakozva, a kik a bírói functiót, a végrehajtó hatalomban bennfoglalt feladatnak tekintik. Vájjon helyes-e, az alkotmány és az egyéni jog biztosítéka szempontjából minden tekintetben igazolt-e ezen beolvasztás? E körül nem szűntek meg a kételyek, s a történet adatai — a parlamentaris rendszer uralma mellett sem alkalmasok e kételyek eloszlatására. A bíróság függetlenítésének — lehetőleg legteljesebb füg- getlenítésének szükségességét úgy a törvényhozói, valamint a végrehajtó hatalomtól elismerik mindazok is, a kik ezen föltét- len szükség és követelmény daczára, a bíróságot, szemben a végrehajtás állítólagos másik — nem független — felével, nem önálló hatalomnak, hanem csupán a végrehajtó hatalom alkatelemének, vagy — a mint egy másik formula szól — önálló ágának tekintik. 6S
